„Volt, hogy azt hitték, autogramért megyek”

Alig 22 évesen milliárdos céget vezet. Nem szokott rosszul aludni, sőt, „extrémen boldog”. Diller Kevin, a Mobilfox alapítója a StartLAB vendégeként nagyon őszintén mesélt többek között arról, hogy milyen érzés tinédzserként milliókról tárgyalni, hogy honnan tudja, merre van a következő lépés, és hogy lehetett túllépni a kudarcokon is.

A márkaépítés az alapja annak a hatalmas sikernek, amit a Mobilfox, és alapítója, a még mindig csak húszas évei legelején járó Diller Kevin elkönyvelhet. Mobiltokot árulni nem tűnik nagy ötletnek, Kevin mégis néhány év alatt sokmilliárdos bevételű bizniszt épített rá. Több, mint száz embernek ad munkát a saját üzemében, és több családi ház árát költi évente csak marketingre. Napi 25.000 tok készül ma a Mobilfoxnál, és még bőven a növekedés fázisában tartanak.

Hogy valójában miben különbözik a Mobilfox a versenytársaktól? Leginkább a nagyon agresszív és nagyon jól kitalált, influenszerekre épített marketingben. Persze számít a minőség – ami elsőre nem volt éppen a topon, de erről később – hogy az ütésállónak hirdetett tok tényleg bírja a strapát, és annak is van jelentősége, hogy ha egy vásárló elégedetlen, gyakorlatilag szó nélkül fizetik vissza neki a termék árát. Akkor is, ha látják, hogy „megkapargatta” a felhasználó.

Kevin már az első moderátori kérdésre profi salesesként válaszol – nem sokon múlt, hogy az asztalnál nem adott el egy újabb tokot.

„Mindig sales-elek. Valahogy a véremben van.”

Ezt az is alátámasztja, hogy első boltját 15 évesen indította el, a középiskolában a szünetekben biciklizett át az üzlethez. Vállalkozó családból jön, ami kétségtelenül óriási előny. Elősorban nem anyagi, hanem tudás és gondolkodásmód szempontból. „Mindig érdekelt ez a világ, mindig mentem édesapám után, kérdeztem, és ebből tanultam. 15 éves koromra már tiszta volt, hogy árbevétel, profit, értékcsökkenés… A mai napig sokszor kikérem a véleményüket.”

Középiskolás volt, amikor – saját megfogalmazása szerint – pitchelte édesanyjának a Mobilfox ötletét, aki nem vette elsőre komolyan. Azonban abba belement, hogy aláírja a céges papírokat. Így indulhatott el a biznisz az akkor még kiskorú vállalkozó vezetésével. Egyébként a 18. szülinapja utáni napon, vagyis a jogilag lehetséges első pillanatban, már ő volt az ügyvezető a saját cégében.

Kép: Budapest LAB

Üzlet, kézfogós emojival

Az alapötlet az volt, hogy mobiltokokat áruljon webshopból, influenszer marketinggel megtámogatva. Nem tűnik bonyolultnak, és végül nagyjából ezt is csinálja a Mobilfox, azonban eddig volt pár kanyar.

2016-ban, amikor Kevin belevágott, az influenszer marketing még mint kifejezés sem létezett. Persze adtak már celebeknek termékeket, de a marketingnek ez a vállfaja még igencsak kezdeti állapotban volt, nem használták stratégiai szinten a nagyok sem. Az ötlet minden esetre megvolt, a webshop elindult – bár akkor még sok mindent árult Kínából importálva, a telefontoktól a papírpohárig – de nem ment. Annyira nem, hogy Kevin a „likvidálás” mellett döntött.

„Összetákoltunk egy üzletet raklapokból Eger belvárosában, és az volt az ötlet, hogy egy hétig lesz csak nyitva, addig eladunk mindent, nagyon olcsón. De annyira beindult, hogy állandó üzlet lett belőle. Abból aztán webshop, ami már hozott eleget ahhoz, hogy megvettük az első nyomtatót az egyedi tokokhoz.”

Az első évben még nem látszott a későbbi nagy siker előszele, még a nullás megtérülés sem volt meg a saját gyűjtésből és szülőktől kapott kölcsönből indított cégben. „Sokáig nem ment jól, sokszor gondoltam, hogy semmi értelme. De addig próbálkoztunk, amíg végül megtaláltuk, ami működik. Nem nagyon szoktam feladni, mindig hiszek egy következő dologban.” Ez jól látszik abból is, hogy a Mobilfox fejlesztései a mai napig úgy működnek, hogy sok mindennel próbálkoznak, és figyelik az eredményeket. Ha valami nem megy, elengedik, ha ráharapnak a vásárlók, nekimennek.

Az első áttörést hozó „full shock” tokokat előrendeléses modellben dobták piacra, mert saját tőkéből csak a gyártáshoz szükséges beruházás felét tudták kifizetni. Úgy számoltak, hogy ha az első nap nem jön be hatszáz rendelés, akkor csődbe mennek. Nos, többezer rendelés futott be, így ez lett az első nyereséges év – az utolsó, brutális hónapnak köszönhetően.

„A full shock indulásának napján ültem a kocsiban egy gyorsétteremnél és vártam az elviteles menüt, közben néztem az adatokat a telefonomon, és nem hittem el, hogy ilyen van.”

A modell mostanra letisztult, és már neve is van: glocal (global+local). Ezen üzleti modell szerint egy globális termék és globális stratégia mellett az értékesítést és a marketinget lokalizálják – vagyis minden piacon van saját weboldal, ügyfélszolgálat és egyediek a hirdetések is.

Kép: Budapest LAB

Bár a gyártás egy részét mára visszahozta Magyarországra, és a tervek szerint egyre nagyobb arányban itt készülnek majd a termékek, a kínai gyártással is jók a tapasztalatai. „Annyi, hogy nem szabad alkudni a kínai beszállítóval, mert azt a minőséget gyártják, amit megfizetsz.” A folyamatok pedig kifejezetten gyorsabbak, akár egy prototípus előállításáról, akár egy üzlet megkötéséről van szó. „Akár többmillió dolláros dealek is elindulnak úgy, hogy szerződés helyett egy kézfogós emoji van a WeChat-en.”

„Elég merész vagyok, nem szoktam nyugtalanul aludni” – mondja Kevin, amikor arról kérdezzük, hogy mennyire nehéz milliókat és emberéleteket meghatározó döntéseket meghozni tinédzserként. „Ha hiszek valamiben, akkor all in, nem félek, nem izgulok.”

Kisebb horderejű dolgoknál viszont volt, hogy voltak azért nehézségek az elején. „Tök félelmetes dolog volt felhívni például egy partnert, egy-egy hívás előtt negyven percet remegtem.”

Az sem könnyű, hogy 15 évesen komolyan vegyék az embert, főleg egy személyes találkozón. Volt, hogy egy influencer azt hitte, autogrammért ment oda hozzá, amikor a megbeszélt találkozóra érkezett. Mint mondja, a tudásnak és az elért eredményeknek megvan a tisztelete, és az önbizalma is sokat fejlődött az elmúlt pár évben, így ma már nincs gondja azzal, hogy komolyan vegyék. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy az iparágban, ahol dolgozik, alapvetően fiatalok az emberek – de azért Kevin az éppen csak súrolt húszas évekkel még itt is szemtelenül fiatalnak számít. Mostanra pedig általában nem ő az első ember a cégből, akivel találkozik egy-egy új partner. Ha pedig egy tárgyalássorozat a kollégák munkája révén eljut addig, hogy a főnök jelenik meg, már senki nem akad meg a fiatal arcon és a bozontos, szőke üstökön.

A nagy bumm

Ennél viszont előbb kellett emberekért felelősséget vállalni, hiszen a fizikai boltban, 16 évesen, már alkalmazottakkal dolgozott. „Kemény volt interjúztatni egy háromgyerekes anyukát eladónak. Na ott nagyon nem vettek komolyan. De végül sikerült összeszedni a csapatot, főleg ismerősökből, osztálytársakból.” Az első vezetőket 2019-ben vette fel a cégbe, amikor az üzlet erőteljesen növekedni kezdett. Az áttörést hozó tokok piacra dobásával egy időben ráadásul a nemzetközi terjeszkedés is elindult.

„Piacra dobtuk a full shock tokot, megnyitottuk Szlovákiát és Csehországot – mindezt szeptembertől novemberig. Aztán jött a Black Friday, és annyi rendelésünk volt, hogy nem tudtunk vele mit kezdeni. Nagyjából tíz fix emberem volt, hétvégén pedig összetoboroztam a haverokat Egerből, akik amúgy suliztak, jöttek föl három autóval és tizenöt beugrós nyomta a 16-18-20 órás napokat. Akkor sokszor aludtam is bent, szóval kipipáltam ezt a klisét, de nagyon kemény volt. Ötször elsírtam magam, és akkor azt mondtam, hogy ezt így soha többé. Szóval azzal kezdődött az év, hogy elkezdtünk plusz embereket, és területekért felelős vezetőket toborozni.”

Az, hogy kiszálljon, fel sem merült soha, a legnehezebb, éjszakázós napokon sem. Az, hogy ezt ÍGY még egyszer nem, vagyis, hogy miképp lehet fejlődni, és felnőni a kereslethez, annál inkább zakatolt a fejében.

Szóval megrendelés volt bőven, viszont egyre komolyabb gond lett, hogy a Mobilfox tokok akkoriban nem hozták az ígért minőséget, szolgáltatásban sem. Több tízezer rendelést kezeltek bármiféle támogató rendszer nélkül – így pedig nyilván hibákkal. Előfordult, hogy valaki nem azt kapta, amit rendelt, az ügyfélszolgálaton égtek a panaszvonalak és a partnerek, influenszerek is sorozatosan jelezték elégedetlenségüket.

„Tényleg szörnyű volt. Mindenkinek mindent cseréltünk, de körülbelül egy év volt helyrehozni mindent, jótállni magunkért a vásárlóknál és helyrehozni a márkát.”

De nem ez az egyetlen kudarc, amit Kevin ma már lát, és amiből tanult. Megküzdött azzal is, hogy olyan emberek kerültek a csapatba, akiknek nem kellett volna, aztán pedig túlságosan nehezen hozta meg a döntést, hogy menniük kell. A „kudarc dobogó” harmadik fokára pedig az ukrajnai piacnyitás került. A bukta nem a háború – tehát külső ok – miatt következett be, egyszerűen csak nem úgy működtek a dolgok, ahogy tervezték. Még annak ellenére sem, hogy minden új piac megnyitását komoly előzetes elemzések és felkészülés előzi meg. De ez sem garancia mindenre, Az ukrán piacot így egyetlen hét után feladták, annyira reménytelennek bizonyult.

A terjeszkedést ugyanakkor nem adták fel, Európa lefedése után a következő terv, hogy az amerikai kontinensen is piacra lépjenek.

Nagyon tudatos, és „extrémen” boldog

Bár most éppen több területet is maga visz a cégen belül, Kevin azt mondja, a legfontosabb feladata vezetőként egyértelműen a csapat inspirálása, fejlesztése és összetartása és a stratégai világossá tétele. Emellett, mint mondja, folyamatosan tanul, a kollégáktól is. Tudatosan választott olyan vezetőket, akikről úgy gondolja, valamiben okosabbak, ügyesebbek, tapasztaltabbak nála – különösen azokon a területeken, amelyekben magát nem érzi kiemelkedően erősnek. Ez olykor abban is segít, hogy visszafogják Kevin „belemenős” attitűdjét.

Sokat dolgozik saját magán is, amellett, hogy tudatosan hagy időt a szabad gondolkodásra, coach is segíti a hétköznapokban. És hogy boldog-e? Mint mondja, „extrémen” az.