Use Unused: a tudatlanságunk vitt előre

Hogyan lett évtizedes közös munka a kezdeti ellenszenvből? Hogy mertek belevágni a diploma után a nemzetközi megjelenésbe a Use Unused alapítói? Miért jó, ha az üzleti szemlélet keretezi a kreativitást? Minderről és sok minden másról beszéltek a nemzetközi porondon is jelen lévő, majd nyáron váratlanul bezárt hazai divatmárka alapítói a Budapest LAB és a MOME+ közös rendezvénysorozatának első eseményén.

Sok pályakezdő álmodik saját vállalkozásról, márkáról, de nehézséget jelent számára a stratégiai tervezés, a rendelkezésre álló lehetőségek és saját potenciáljának felmérése, a szükséges gazdasági, marketing ismeretek hiánya. A COLLAB / powered by Budapest LAB – MOME+ célja, hogy erre az összetett helyzetre keressen és kínáljon válaszokat, sokirányú szakértelem bevonásával. Egy olyan fórum, amely helyet ad a design szakma és a hozzá kapcsolódó más szakterületek közös gondolkozásának, kérdésfelvetéseinek és azok megválaszolásának, a sikerek és a sikeresen átlépett kudarcok megosztásának. A beszélgetések témája a vállalkozásindítás és a talpon maradás, mindig más aspektusból megközelítve.

Az eseménysorozat első estéjén Godena-Juhász Attila és Tóth András, a Use Unused két alapítója volt a vendégünk. A márka története – a hangos nemzetközi sikertől az idén nyári, a márka megszüntetéséről szóló váratlan hírig – komoly figyelmet kapott. A COLLAB #1 során viszont nem csak az utolsó nagy hírről, de az odáig vezető útról is sok minden kiderült. A sztorinak pedig bőséggel vannak tanulságai a divatipartól távol lévő vállalkozók számára is, ezek kibontására fókuszált a beszélgetés moderátoraként Dr. Radácsi László, a Budapest LAB igazgatója.

Kényszerből kollaboráció

A 13 éve együtt dolgozó páros, akik a Use megszüntetése után is együtt képzelik el szakmai jövőjüket, az Iparművészeti Főiskolán találkozott – és kölcsönös ellenszenvvel viseltettek egymás iránt. A változást végül egy olyan iskolai feladat hozta, ahol kénytelenek voltak együtt dolgozni, így szinte azonnal kiderült, mennyire hasonlóan látják a világot. Annak ellenére, hogy korábban egy kávét sem ittak volna meg együtt. A Use harmadik alapítójával, a cégből később kivált Füzes Eszterrel együtt készítették el diplomakollekciójukat, ami komoly feltűnést keltett az épp éledező hazai divatszcénában.

Kép: USE

„Addig leginkább az volt a jellemző, hogy a végzősök a barátnőjükön fotózták le a diplomára készített ruhákat a lakásuk körfolyosóján, mi viszont profi stylinggal, profi fotóssal – az akkor szintén pályakezdő Perlaki Mártonnal – dolgoztunk, és valódi bemutatót szerveztük ahelyett, hogy az egyetemen összetolt padokon sétáltak volna végig a modellek” – mesélte András. Hogy mindez megvalósulhasson, már itt is szponzorokra volt szükség, amit a fiatal tervezők maguk oldottak meg. A kollekció hatalmas sikert hozott, ami eldöntötte, hogy a korábbi tervek helyett (Párizsban gyakorlatot szerezni nagy cégekben) itthon folytatják. Tudatos vállalkozásépítésről azonban szó sem volt, tevékenységük üzleti megalapozására egyáltalán nem készítették fel őket tanulmányaik során.

„A tudatlanság vitt előre”

A tudatlanságunk vitt minket előre – vallották be a tervezők, az első években ugyanis még üzleti terv sem készült. Tulajdonképpen maga a cég is rohammunkában jött létre: a jogi háttér tisztázásán sem gondolkodtak el mindaddig, amíg diplomakollekciójuk révén meghívást nem kaptak Párizsba, hogy bemutatkozzanak. A külföldi partner elkezdte rögzíteni a feltételeket és elvárásokat – ekkor lett biztos, hogy kell egy cég, de azonnal.

Csak sodorták őket az események, amelyek nagyon is sűrűn követték egymást. A gyorsan jött sikernek köszönhetően mindent menet közben kellett megtanulniuk, onnantól, hogy ha egy külföldi showra hívják a ruhákat, akkor vállfát is kell küldeniük vele, addig, hogy milyen papírok kellenek a szállításhoz, vagy épp hogy miként is kell áfát számolni. Az első időkben még azonos sorszámmal kiállított számlákkal hadakoztak, egy évtizeddel később viszont András már a cég CEO-jaként tartott kézben mindent. Az alapítók egyenrangú felekként, de nem teljesen azonos feladatkörökben működtek a cégnél, mindenki az erősségeihez leginkább passzoló pozíciókat vette magára. Így lett hatékony a közös munka.

Azért kellett az egyébként gazdasági végzettséggel nem rendelkező Andrásnak átvennie az ügyvezetői pozíciót is, mert elmondásuk szerint nagyon komoly hiány van Magyarországon a divatszakmához értő, támogató szakemberekből. Szinte lehetetlen kifejezetten a divatiparban járatos pénzügyest vagy marketingeset találni, a néhány elérhető profit pedig egymástól szipkázzák el a cégek. A szakemberhiány a gyártásban is komoly problémákat okoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Use bezárása után a modellezők, varrónők tucatszám kapták az állásajánlatokat.  A jó szakemberekre szükség van, annál is inkább, mert – ahogy András mondta –az elmúlt években a tervezők egyre inkább művészként tekintenek magukra, a szakmunkák elvégzése pedig másokra marad. András és Attila viszont ezt a részt is kifejezetten szeretik, így a cég növekedésével az is problémát okozott számukra, hogy a műhely helyett az idejük nagy részét az irodában kellett eltölteniük.

Előbb az üzlet, aztán a kreativitás

Az üzlet fejlődése nagyon erősen hatott a tervezői munkára is, mondta András és Attila. Az elején a kollekciók organikusan épültek, egyik forma, ötlet hozta a másikat, sokszor bevállaltak drága anyagokat az elképzeléseik tökéletes megvalósítása érdekében. Az utolsó években viszont már Excel táblákkal indult a tervezés. A kiindulópont a tervezett ár volt, innen „fejtették vissza” a darabokat. Ez például azt is jelentette, hogy a külföldi anyagvásárokon pontos listákkal, néhány nap alatt elintézték a beszerzést, hiszen pontosan tudták, hogy mit és mennyiért keresnek. Ezt a típusú, az üzlet igényeihez igazított tervezést egyáltalán nem korlátként, sokkal inkább új, érdekes kihívásként élték meg a tervezők.

Kép:USE

A Use Unused-ba 2013-ban 300 millió forinttal szállt be a Venturio Kockázati Tőkealap-kezelő a Jeremie-programban nyertes tőkealapjával.

Ez ugyan magánemberként rengeteg pénznek tűnik, a nemzetközi divatiparban való talpon maradáshoz azonban kevés. A nemzetközi terjeszkedés, a dinamikusan növekvő eladások és pozitív szakmai és vásárlói visszajelzések ellenére döntöttek végül a márka bezárása mellett. Az okokról és a háttérről sok helyen, többek között itt olvashatsz.

A négyismeretlenes egyenlet

Bár a Use sok szempontból vitathatatlan sikersztori, 2017 nyarán a tulajdonosok mégis a márka megszüntetése mellett döntöttek. A termékkel soha nem volt probléma – hangsúlyozta Attila és András, az eladások pedig évről évre dinamikusan nőttek, a cég mégis veszteséggel zárt. (Egyébként egyetlen nemzetközi porondon lévő magyar divatmárka sem termel jelenleg nyereséget, a fejlődést alapvetően befektetők és nem az eladások finanszírozzák.)

A tervezők a döntésüket a megváltozott piaci helyzettel indokolták, amit Attila egy „négyismeretlenes egyenletben” foglalt össze. A Use az úgynevezett contemporary szegmensben (az olcsó fast fashion és a nemzetközi luxus márkák között) határozta meg magát, Európában (egészen pontosan Magyarországon) gyártatott jó minőségű, nem egyszezonos termékeket, amelyeket wholesale modellben, vagyis viszonteladókon keresztül értékesítettek szerte a világon. Mindezt a divatiparban kevésnek számító tőkével a hátuk mögött. A tapasztalatok szerint e négy alapvetés közül legalább egyet máshogy kell csinálni ahhoz, hogy esély legyen a komoly üzleti siker elérésére. Ha ki is tartunk a contemporary szegmens mellett, elképzelhető például, hogy egy márka eleve ott gyártat, ahonnan az alapanyag is érkezik: ez jellemzően Kína. Szintén jelentős potenciál van az online értékesítés fejlesztésében is. A befektetés problémája a legnehezebb: András és Attila szerint csak néhány nagy divatház (sok márkát egyesítő konglomerátum) rendelkezik azzal a nagyságrendű pénzzel, amellyel megfinanszírozható az iparág brutális forgóeszköz-igénye.

Hogyan tovább?

Attila és András is úgy érezte, az egyre inkább növekvő cég vezetőiként túlságosan kevés idejük marad a szakma azon részeire, amiket igazán szeretnek. Bár a Use-t döntésük alapján bármikor újraindíthatnák – a cég újra teljes egészében az alapítók tulajdona – egyelőre különálló projektekben, és külföldi megbízásokban gondolkodnak.

A kínai partnerekkel, helyi piacra készülő A&Dris és egy egyelőre homályban tartott amerikai együttműködés esetében is partnerként, de kizárólag a kreatív oldalról vesznek részt. (A megszerzett üzleti tapasztalatok ellenére, vagy éppen azért.)

A további tervek kapcsán került szóba a fenntarthatóság kérdése is. A fast fashion terjedése, az egy szezonnál is kevesebb ideig használatban lévő ruhák világa ugyanis nem csak a Use-hoz hasonló márkák sikerét lehetetleníti el, de környezeti szempontból is megdöbbentő terhelést jelent.

A Use mindig is az időtálló darabokban hitt – ez jelenleg a bezárás egyik oka is volt – a tervezők pedig egyre fontosabbnak tartják a fenntarthatóság iránt elkötelezett munkát. Mindketten úgy gondolják, következő projektjeikben a felelős tervezésnek fontos szerepe lesz, és abban is hisznek, hogy néhány éven belül a most brutálisan túlpörgetett divatipar globális szinte is visszalassul majd egy fogyasztói, gyártói és környezeti szempontból is kezelhető tempóra.

A Use „sütiboltja”

Bár a márka megszüntetése mellett döntöttek, lehet, hogy a külön életre kelő Use Bag visszatér még. Ugyanis, bár mellékes területként indult, de az online értékesítésben is remekül teljesítő táska vonal nem csak szakmai, de anyagi siker is lett. „Woody Allen Süti, nem süti című filmjében a főszereplők azért indítanak sütiboltot, hogy az üzlethelyiség pincéjéből induló alagúton keresztül rabolják ki a szomszédos bankot. Végül azonban a sütiből lesznek milliomosok. A Use Bag lett a mi sütiboltunk” – fogalmazta meg András.

————————————————–

Ismerjétek meg a COLLAB házigazdáit!

Dr. Radácsi László a Budapesti Gazdasági Egyetem rektori tanácsadója. A Budapest LAB Vállalkozásfejlesztési Központot annak megalapítása, 2017 tavasza óta vezeti. 25 éve dolgozik üzleti tanácsadóként, szervezetfejlesztőként, kutatóként. A Magyar Formatervezési Díj bírálóbizottságának tagja. Oktatóként, kutatóként és tanácsadóként évtizedek óta a hazai vállalatvezetési kultúra aktív alakítója. Kiemelkedő hatású szakmai munkájáért 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.

Timár Gigi a Budapest LAB tudásmenedzsment vezetője. Egyik legfontosabb feladata a Központ online magazinjának, a budapestlab.hu-nak szerkesztése. A LAB-hez való csatlakozása előtt újságíróként foglalkozott a kisvállalkozásokkal, vállalkozásfejlesztéssel, hét évig a Piac & Profit magazin online főszerkesztője volt. A kreatívipar szakértőjeként publikált a hg.hu, az Octogon és a The Room hasábjain.

Koós Pál aktív formatervező művészi tevékenységet 1997-től folytat, ami alapvetően az ABN Design Stúdióhoz és az Etalon Akusztika kft.-hez köthető. Munkáját az elmúlt években Ferenczy Noémi Díjjal és Formatervezési Díjjal ismertek el. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen 13 éve tanít, 2010-től a Formatervező Tanszék vezetője, majd 2015-től az egyetem Design Intézetének igazgatója. A tervezésoktatás mellett nagy hangsúlyt fektet a MOME hallgatóinak pályakezdésének támogatására egyetemi kurzusain. 2013-tól a hasonló célokat kitűző MOME+ kísérleti inkubációs projekt vezetője. 2015-től a Magyar Formatervezési Tanács tagja, 2017-től elnökhelyettese.