A makacs, az alkalmazkodó, és a későn ébredő vállalkozást alapítanak. Startupjaik közül az egyik az eredeti elképzeléssel válik mára valódi sikerré, a másik egy névváltás után szinte teljesen új koncepcióval válik nyereségessé, míg a harmadik egy rövid és dicsőséges időszak után eltűnik. Melyikük történetével kezdjük?
Október 13-a a bukás nemzetközi napja, vagyis a Day for Failure. A kisebb-nagyobb kudarcok minden vállalkozó életének részei, fontos elfogadni őket és továbblépni rajtuk. (Hogy miképp tudod ezt te is megtenni, arról itt olvashatsz.) Ahogy fontos az is, hogy a sikertörténetek mellett a sokszor azokat megelőző bukások sztoriját is megismerhessük, hiszen ezekből lehet tanulni. A bukás napjának ünneplésére lássunk három kiváló példát!
Kép:PIxabay
Nem mind bukta, ami elsőre annak látszik
Jessica Alba színésznő, a Sin City sztárja gyermeke születését követően döbbent meg a testápolási termékek egyik nagy hiányosságán: az akkori amerikai piacon alig talált újdonsült családjának olyan kozmetikumokat, amelyek tartósítószerektől, állagjavítóktól, illatanyagoktól, színezékektől és más adalékanyagoktól mentesek lettek volna – azaz alkalmasak lettek volna egy csecsemő érzékeny bőrének ápolására is. Így született meg a The Honest Company márka gondolata, miután Alba első gyermeke születése után, az alvásidőkben a Wikipédiát bújta, hogy megértse, miért okoznak kiütéseket a különböző babatermékek gyermeke bőrén. Ahogy a csöppség 1 éves lett, Alba elhatározta, hogy olyan kozmetikai termékeket kell forgalomba hoznia, amelyeket mindenki biztonsággal használhat. Már csak egy partnert kellett találnia.
Alba 50 diából álló prezentációval vágott bele, hogy megtalálja üzlettársát, vagy a befektetőt, akivel a The Honest Company elindulhat. De az első pitcheket nem koronázta siker. Egyik potenciális üzlettársa, Brian Lee, így emlékezik:
“Adtam neki pár tippet, de különben nem nyűgözött le. Ekkoriban sokkal izgalmasabbnak tűnt egy cipő-előfizetéses site elindítása Kim Kardashiannel.”
A színésznő azonban nem adta fel. A gondolatot még 2 évig érlelte és fejlesztette bemutatkozó anyagát, majd 2011-ben ismét megkereste Brian Lee-t, immár egy mindössze 10 diából álló, meglehetősen célratörő prezentációval, amelybe mégis, a korábbinál több adatot zsúfolt az adalékanyagok allergizáló hatásairól. Szerencse vagy megérzés? Lee-t ugyanis ekkoriban kezdte el foglalkoztatni a téma, mert óvodás gyermekének társai között meglepően sokan küzdöttek allergiával – így a téma és az ötlet ezúttal betalált nála.
A többi történelem: a The Honest Company úttörő alapkoncepciója mellett olyan érdekes innovációkra is maradt energia, mint az előfizetéses pelenka-, és testápoló szolgáltatáscsomagok. A cég papírjaival idén tavasszal kezdtek el kereskedni a New York-i tőzsdén.
Füvezés az irodában
Magyarország a 2010-es évek elején is startup-lázban égett. A Gourmet Garden névvel 2013-ban induló startup is gyorsan talált befektetőket: többek között a LogMeIn és az OTP is önteni kezdte a pénzt a magyar tulajdonú budapesti vállalkozásba. Az ígéret? A panellakások balkonjait, az irodák teraszait zöldség- és fűszerkertté változtatják, és friss alapanyaggal látják el az éttermeket. A Gourmet Garden fűszernövény palántái „a városi lakásokban az urbánus kertészkedést kötik össze a lakberendezés zöld forradalmával” a HVG akkori megfogalmazása szerint.
A befektetői optimizmus határtalannak tűnt, így aztán 5,5 millió forint árbevétel mellett a vezetők céges autókra, kényelmes irodákra költöttek – befektetői pénzből, hisz a vállalkozás még nem termelt jelentős bevételt. Kényelmes életre készültek: ha a pénz elfogyott, újabb befektetőt kerestek. „Beütött a bullshit bingo, euforikus volt a hangulat” – jellemezte az időszakot a HVG-nek visszatekintve Sirály Péter ügyvezető. A bevételek és az üzlet azonban nem fejlődött kellő mértékben, és ezt hosszabb távon a finanszírozók sem tolerálták. A kényelmes irodáról idővel le kellett mondani, és lassan a céges autók is mentek vissza a lízingelőnek. A Gourmet Gardent ma Grofie-nak hívják, változott a fókusz, de a vállalkozás végül megmenekült.
Ahogy a befektetői pénz elfogyott, karcsúsítani kellett, és alkalmazkodni az ügyfelek és a piac valódi igényeihez.
A koncepciót alaposan megnyírbálták az alapítók: az urbánus kertészkedés ötlete ment, de az alapgondolat maradt – a lakberendezés zöld forradalma. A változtatás, a piac igényeihez való alkalmazkodás végül sikerre vezetett. A látványos növényfalakat ma elsősorban üzleti ügyfeleknek kínálják, akik jobban megengedhetik maguknak a hozzájuk szükséges csúcstechnológiás gépészetet telepítését. A Grofie ma már külső befektetés nélkül, saját erejéből virágzik: a kifinomult technológiával gondozott növényfalakat országszerte élvezik a dolgozók számos irodában.
Lehet-e első valaki félkész termékkel?
A kanadai Eric Migicovsky 9 éven át kelt és feküdt ötletével, eközben Kickstarter-hőssé, majd cégvezetővé vált, platformot épített, több mint 2 millió példányban adta el termékét, majd a 9 év után vállalatát fölvásárolták és a márkát utód nélkül megszüntették. Mások 30 éves korukban még csak álmodoznak a CEO titulusról, ő ekkor már túl volt rajta.
Cégének, a Pebble-nek az ígérete világszerte megmozgatta minden tisztességes kütyürajongó és technooptimista fantáziáját: Migicovsky terjesztette el az okosóra koncepcióját mindenki előtt. Ráadásul úgy tűnt, mindenre gondolt: energiatakarékos e-Ink kijelzőre, amivel az óra akár egy héten át is működhetett (jó reggelt, Apple Watch!), alkalmazásboltra ingyenes és fizetős számlapokkal és appokkal, amellyel testre szabhatta mindenki a karóráját, és több formájú tokozással, hogy a kerek és szögletes órák kedvelői is megtalálják számításukat.
A világ egyik legsikeresebb Kickstarter kampánya után, a gyártás kezdeti akadozását követően a befektetők is megtalálták Migicovsky-t, és a startup beindult. Három év szárnyalás után azonban a cég lendülete megtorpant, és az értékesítési célok többé egyszer sem teljesültek a Pebble történetében. Ebben az évben jelentette be az Apple a saját okosóráját, de a Pebble bukását felületesség lenne azzal magyarázni, hogy az Apple betette a lábát a piacára.
A Pebble vezetői és tervezői ugyanis nem gondoltak mindenre. A design vonzó volt, az alkalmazások érdekesek – de a killer app, a kulcs funkcionalitás hiányzott. A fogyasztóknak csak kis része lett attól lelkes, hogy az időjárást, a tőzsde állását, vagy az üzeneteit anélkül nézhette meg, hogy a telefonját elővegye. A karórát állandóan viseljük és ez a fitnessőrültek, az egészségük, testük működése iránt érdeklődők számára új dimenziókat nyitott.
Azok a biometriai adatok (szívverés, stb), amelyekhez korábban csak élsportolók fértek hozzá, most bárki számára elérhetővé váltak. Csak nem a Pebble jóvoltából, hanem konkurensei, többek között az Apple (amely a Watch pozícionálását erre építtette), a Garmin vagy a Fitbit termékeivel.
Mire Migicovsky-ék ráébredtek, hogy a fitness lett a viselhető kütyük, az okosórák, sport trackerek fő vonzereje, a piac már elszáguldott mellettük. Amikor az első olyan Pebble piacra került, amely a testfunkciók monitorozására alkalmas volt szenzoraival, és nem csak egy csuklón hordozható okos kijelző volt, a konkurensek már számtalan hasonló képességű modellt piacra dobtak. Így lett a piaci elsőből utolsó a márka a mainstream fogyasztók fejében.
A későn ébredő Migicovsky-tól a Pebble-t az egyik legnagyobb vetélytárs, a Fitbit vette meg 2016-ban, amely – ironikusan – így vált fitness tracker gyártóból okosóra-márkává. A Pebble márkát a Fitbit nem tartotta meg, a Pebble futó termékeit átmárkázták. A Pebble kütyütörténelmi jelentősége, Kickstarter sikerei elvitathatatlanok, ugyanakkor minden startuppert figyelmeztetnek arra, hogy időben meg kell találni az utat a hétköznapi fogyasztók szívéhez is.