„Ez akkora hülyeség, hogy benne vagyok” – így kezdődött a FoxPost, a mára hazai piacvezető csomagautomata szolgáltató sztorija az egyik alapító, Bengyel Ádám számára. Hogy miképp folytatódott, hol döccent meg, és mitől extra, arról is beszélt a sikeres multis karriert a saját startupért feladó vendégünk a StartLAB legutóbbi eseményén. Ami egyébként a legjobb példa arra, hogy miért kell személyesen eljönni… A tanulságok és sztorik jó részét megtaláljátok a cikkben, de van, ami örökre a teremben marad.
A StartLAB 2022 őszi szezonját a FoxPost támogatja.
„Sokat gondolkodtam azon, hogy miért lettem én vállalkozó, aki olyan rizikókat vállal, amit normális ember nem tenne. Amikor elkezdtük a FoxPostot, a DHL egyik üzletágának folyamatfejlesztési vezetője voltam, tízezer eurót kerestem, rengeteget utaztam. Hogy miért kellett ezt elengedni?” – kezdi Ádám.
Nos, talán a családi háttér miatt is. Ádám édesanyja ugyanis vállalkozó, nagyjából az első naptól, amikor magánvállalkozást lehetett alapítani Magyarországon. Sikeres bútorkereskedést vitt, amibe a tervek szerint a fia is bekapcsolódott volna, de – ahogyan a LAB családi vállalkozás kutatásaiból kiderült, meglehetősen tipikus módon – kiderült, hogy nem tudnak együtt dolgozni. Például nem tudta meggyőzni a mamát, hogy 1999-ben, a még éppen csak működő, betárcsázós internettel neten kellene bútort árusítani.
Szóval jött a menedzser karrier, mégpedig meglehetősen sikeresen. Ádám, amikor megkereste egy barátja a vállalkozás ötletével, az egyik nagy csomagküldő szolgáltatónál dolgozott Brüsszelben. Biztos egzisztencia, szép, nagyvállalathoz illően kiszámítható jövő. A váltáshoz kellett egy magánéleti válság – válás is, de valójában nem ez volt a meghatározó abban, hogy végül felállt a nagyvállalati irodaszékből, hanem az, hogy a munkája akkor éppen már nem jelentett kihívást.
„Igaziból unatkoztam.”
Amellett, hogy hat éve csinálta ugyanazt, az is közre játszott a váltás iránti vágyban, hogy a munkája miatti rengeteg utazás lehetetlenné tette a családi élet fenntartását. „Rendes” családi életre vágyott, így – bár éppenséggel a vállalkozói lét elleni érvek között szokás felhozni a munka és magánélet egyensúlyának felborulását – úgy döntött, ideje váltani.
Az ötlet és a barátság
„A FoxPost azért létezik, mert jóba lettem egy sráccal a főiskolán. Érdemes együtt iszogatni, sportolni, közös dolgokat csinálni, mert évtizedekkel később ez óriási kapcsolati tőke lesz.”
Későbbi alapítótársával az AIESEC diákszervezetben találkoztak – aminek egyébként Ádám sok más hasznos kapcsolatot is köszönhet – majd ő az egyetem után, észt szerelmét követve Észtországba költözött, ahol vállalkozó lett.
„Ott, egy továbbképzésen hallotta egy előadótól, hogy a vállalkozáshoz nem pénz kell, hanem jó üzleti ötlet, üzleti terv és menedzsment, a pénz pedig megtalálja a helyet, ahol dolgozni tud. Ezt mondogatta nekem tíz évig, amíg felhívott, hogy menjek Tallinba, mutat valamit, megvan az ötlet.”
A csomagautomata szolgáltatás világszinten nem volt újdonság, egy bevált ötlet honosítása pedig megbízható megoldásnak tűnt. Annak ellenére is, hogy az Ádám által a piacon ismert cég éppenséggel nem hasított túl jól, Észtországban pedig nem is B2C, hanem B2B bizniszként működött a csomagautomata szolgáltatás. Elmentek megnézni a céget, és a folyamatfejlesztési vezető Ádámnak rögtön feltűnt, hogy finoman szólva is lehetne „leanesíteni” a folyamatokat. Az ötlet tehát piacképesnek tűnt, az is látszott, mit lehetne a létező versenytársaknál jobban csinálni, megvolt a szaktudás is. Mégis több, mint két évig tartott, mire az első FoxPost csomag elindult.
A levegőben úszó pénz mítosza
Hiába volt a tankönyvbe illő alapító csapat – tapasztalt menedzser, menő, nemzetközi színtéren edzett vállalkozó és lelkes ifjú titán –, hiába volt meg a sok startupnál hiányzó nyelvtudás (együtt több, mint hat nyelven beszélnek), az alapítótárs által ígért, a levegőben szabadon lebegő pénz, aminek csak „alá kell állni”, csak nem akart jönni az induláshoz.
„Elmentünk kockázati tőke befektetőkhöz, jó napot kívánok, ezek és ezek vagyunk a jövő csomagkiszállítása a csomagautomata, kérünk szépen 5 millió eurót.”
Volt szuper jó prezentációjuk, üzleti tervük, az első tárgyalás jól is sikerült. A befektető azonban azonnal jelezte, hogy hiába értenek sok mindenhez az alapító csapat tagjai, csak kéne valaki, aki a logisztikában is jártas. Itt kezdődtek a bajok, ilyet nem volt könnyű találni. Egy tapasztalt, az állásában jól kereső menedzsert nem könnyű rávenni, hogy egy ötletért hagyjon ott mindent, és dolgozzon pár évig ingyen. (Egyébként Ádám sem tette, hat órában dolgozott a cég felépítésének ideje alatt.)
„Persze a pénz nem tesz boldoggá, de azért, ha nincs, az elég rossz. Mondjuk jó, hogy ezt is megtapasztaltam.”
A FoxPost alapítók minden tárgyalásról egy hosszú kérdéslistával távoztak, a válaszok után újabb review, és ez így ment hosszú-hosszú ideig. Bár a türelem fogyóban volt már, mire meglett a megállapodás, végül, mint Ádám mondja „jobb volt, mint egy MBA kurzus, mert volt tétje is, és mindent magunknak kellett kitalálni”.
Az ötletben, az üzleti tervben és a menedzsmentben annyira biztosak voltak, annyira ki volt dolgozva minden részlet, hogy a legnagyobb kockázatnak az elemzések során a kiszámíthatatlan hazai szabályozási környezet bizonyult.
Mit raktok bele? Az életünket
Végül megvalósult a befektetés, amiért azonban jelentős tulajdonrészt kellett átadniuk a dédelgetett startupból. Bár ez sok alapító számára a nagyhalált jelenti, ők úgy gondolták, nem nagyon van mit veszíteniük, és egy nagy biznisz kis százaléka sokkal több, mint a semmi.
„Van egy olyan szakmám, amit gyakorlatilag New Yorktól Tokióig bárhol űzhetek, beszélek nyelveket. Sok veszíteni valóm nem volt. Ezért mentünk bele. Meg mert tényleg nem volt pénzünk. És be akartuk bizonyítani, hogy lehet nagy céget csinálni úgy, hogy nem kell hozzá saját pénz – ez végül is sikerült.”
A bizonyítás során azért belement a FoxPostba az egyik alapító húszmilliós, teljes saját megtakarítása és rengeteg munka – akkor még ingyen.
„Amikor kérdezte a befektető, hogy fiúk, ti mit raktok bele? Mondtuk, hogy az életünket. Ennél többet nem tudunk.”
Nagyon meg akarták csinálni a céget, így bevállalták a felkínált feltételeket, de utólag, mondja Ádám, nem volt a legokosabb döntés, hisz „mindenünk az övék, bármit megcsinálhatnak velünk.” Ráadásul, a startup növekedés logikája szerint szükség lesz további befektetésekre is, és már nem lesz miből üzletrészt adni, vagy az alapítók motivációja esik vissza, mert gyakorlatilag menedzserré válnak a saját cégükben. (Mondjuk van, aki épp erre vágyik egy idő után.) A cél, ahogy rendes startuphoz illik, egy idő után egy jól sikerült exit. És a FoxPost, szintén rendes startuphoz illően, folyamatosan növeli is a cég értékét – még ha olykor komoly mínuszokat produkál is az eredménykimutatásban.
És egyébként, zárójelben, nem ez volt az egyetlen sikeres próbálkozás. „Volt egy ilyen üzleti modellünk, hogy mi nem akarunk kreatívak lenni, csak behozzuk, ami működik Észtországban” – mondja Ádám, aki egyébként alapítótársaival a korábban Taxify néven futó Bolt licensz tulajdonosa is volt egy ideig.
IT cég a logisztikai bizniszben
A rendkívül sűrű versenypiacon, ahol a FoxPost működik, az egyediség esetükben valójában az IT háttérben, az Ádám szerint a világon egyedülálló szoftverben rejlik – vagyis abban, hogy tech cégként működnek a logisztikai piacon. Az induláskor pontosan modellezték a cég növekedését, és 8 százalékos pontossággal bejött a 2013-ban tett becslés, hogy hány csomagot visznek majd öt évvel később. Úgy, hogy a FoxPost egy nem létező piacon jelent meg.
A nagyságrend az indulás óta sokat változott, a 2018-as évi 800.000 csomag ma nagyjából egy hónap alatt fordul meg a cégnél. A piac dinamikusan növekszik, a csomagautomatáknak pedig a logisztikai cégeket is sújtó munkaerőhiány is kedvez. A sok piacon lévő cég pedig hozzájárult, hogy a régióban is elterjedjen a csomagautomatás kézbesítés – vagyis a versenytársaknak köszönhetően nem egyedül kellett piacot építeni. Ha sok automata van, a webshop tulajdonosok nem tudják nem észrevenni, megbarátkoznak vele. Hőseink feladata a versenyben, hogy meggyőzzék a kereskedőket, hogy őket válasszák.
A csomagautomata piac – kiegészülve azzal a sajátossággal, hogy nincs régiósan erős magyar webshop sem, ami támogathatná – erősen lokális, Ádám sem számol azzal, hogy nemzetközi szinten tarolnának a FoxPosttal. Ugyanakkor Magyarország jó piac, a csomagszámok tekintetében uniós szinten az egyik legjobb. A FoxPost nagy és stabil ügyfélkörrel rendelkezik, ami biztonságot ad, a fejlődést pedig nem a területi terjeszkedésben, hanem az informatikai fejlesztésben látják. Főként, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet és az egyre árérzékenyebbé váló fogyasztók a csomagautomaták számára újabb, a házhozszállítástól átpártoló fogyasztókat jelenthetnek.
A FoxPost ma kétszáz fő feletti alkalmazotti létszámmal működik, amihez már nem annyira ötlet, sokkal inkább menedzsment tudás kell – hangsúlyozza az alapító, aki most éppen, ha éppen kérdeznétek, egyáltalán nem unatkozik, „0-24-ben” jár az agya.
„Szokták kérdezni, mi a hobbim. Hát, mondom: ez.”