„Az vonz, hogy valamit alkotni lehet” – a B Bop Fermentory sztorija

Cserniczky Botond, vagy ahogy a szakmában ismerik, „a Boti” 23 éves korára lett egy iparág egyik meghatározó arca Magyarországon. Bár összességében többszázmilliós projektek kötődnek a nevéhez, a StartLAB vendégeként az is egyértelművé vált, hogy egy művésszel van dolgunk, aki éppen a sörben tudja kifejezni magát. Boti emellett arra is ékes bizonyságul szolgált, hogy sikeres üzletet úgy lehet építeni, ha a vállalkozó valódi szenvedélye nem a pénz.

A StartLAB 2022 őszi szezonját a FoxPost támogatja.

„Engem ez mindig vonzott, és most nyilván a sör az életem – meg mellette zenélek. A zenében is ugyanaz vonz, mint a sörfőzésben: hogy valamit alkotni lehet. Nem meglévő dologból dolgozol, hanem improvizálsz. Ez adja nekem az örömöt, ezért csinálom” – kezdi Boti.

Már középiskolás korában inkább egy jó sört vett a pénzéből, mint három kommerszet, bármennyire értetlenkedtek is a barátai. Aztán találkozott egy sörrel, ami olyan élményt adott, hogy attól nem tudott szabadulni. Magyarországon akkor még nem is nagyon lehetett kapni ilyen minőségű és különlegességű söröket, tanulni a témáról pedig leginkább online, autodidakta módon lehetett.

„Ahogy szerintem mindenki, ha érdekli valami, elkezdtem keresgélni a neten, beléptem Facebook csoportokba.” Nos, bár tapasztalataink szerint azért nem mindenki tesz így, de a megoldás, Boti története is bizonyítja, igen eredményes. Így került be ugyanis egy olyan zárt Facebook csoportba, ahol az a pár tucat ember beszélgetett, akik akkor már osztoztak Magyarországon a sör iránti ilyen magas szintű érdeklődésben. Mivel a csoporttagok nem éppen tinédzserek voltak, Botinak meg kellett küzdenie azért, hogy komolyan vegyék – mint mondja, évekbe tellett, és talán a legnehezebb dolog volt eddig. Boti élvezte a közeget, rengeteget tanult, de mint mondja, még nem gondolt rá, hogy ebből valami komolyabb dolog is lehet.

De bejárt a Csak a jó sör nevű, mára kultikus sörszaküzletbe is, ahol egy-egy üvegre költötte, ha volt megtakarított pénze. „Egy év telt el úgy, hogy csak tapasztaltam és kóstoltam, olyan dolgokat is, amiről azt sem tudtam, hogy meg lehetne csinálni. Zenét hallgattam fülesen, nem beszéltem senkivel, bár a profilképek alapján volt, akiről tudtam, hogy kicsoda.” Aztán egy nap Dobi Zoltán, a már említett Facebook csoport alapítója, és Boti szavával élve „sörlegenda” hívta oda Botit az asztalukhoz. Ez már mélyvíz volt, a tapasztalt, nagy tudású kóstolók társaságában pedig Boti végképp beleszeretett a sörös kultúrába.

Nem pénzt, sört akart

Az éledező magyar piacon, a hazai kraft sör forradalom közepén minőségi import sört még mindig nem lehetett beszerezni. Heteket, néha hónapokat vártak egy-egy különleges szállítmányra, aminek a szállítása olykor többe került, mint maguk a termékek. Közben egyre többen ismerték a különleges söröket, vagyis nőtt a piac.

„Nem az volt a célom, hogy pénzt csináljak, hanem hogy könnyebben hozzá lehessen jutni ilyen sörökhöz itthon is”

– meséli Boti arról, hogy miért is vágott bele egy webshop létrehozásába.

Persze 16 évesen sem tőkéje nem volt, sem cég nem lehetett a nevén, így egy évig győzködte az édesapját, hogy van piac. Megismertette vele a különleges minőségű söröket, a végső lökést pedig egy varsói fesztiválon – ahova egyébként már tanulmányútra mentek – kóstolt különlegesség jelentette, és az, hogy mennyien álltak sorba érte.

„Utólag belegondolva elég vakon voltunk, még alakult a piac, és bennem volt, hogy elég nagy vagyok-e ahhoz, hogy teremtsek valamit.” Végül bevállalták, Boti a netről tanulta a jövedéki termékek adózását, és sok minden mást, de a webshop végül bejött. Boti alapvetően a sörökkel, édesapja az üzleti résszel foglalkozott – és foglalkozik a mai napig.

Az induláskor egyszerűen ráírt az általa kiválasztott, szakmai körökből ismert márkákra, hogy szeretné Magyarországra hozni a sörüket. Bár ma már talán nem így menne, a felfutó piacon még működött ez a fajta kapcsolatfelvétel.

Hogy a piac létezik itthon, azt inkább csak remélni lehetett, a kutatások alig látható méretet mutattak. De Boti, a szubkultúra részeként érezte, hogy ebből még lesz valami. Kisebb, tematikus fesztiválokra települtek ki, és azon dolgoztak, hogy olyan nagykereskedéssé váljanak, ahova egyenesen a főzdéktől érkezik az áru. Emellett elindítottak egy saját sörbárt is, ami szintén sikeresen működik.

Saját vízió

Most is nagy tisztelettel, lenyűgözötten beszél egyes külföldi főzdék bizonyos termékeiről, és mint mondja, nagyon szeret számos sört és sok cég vízióját a piacon. Egy ponton mégis elkezdett arra vágyni, hogy saját sört készítsen. „Egy festő sem azért kezd el festeni, mert elégedetlen Picassoval, hanem mert van egy saját víziója. Nekem is volt.”

Az első főzési kísérletek az otthoni fürdőszobában zajlottak, de hamar arra vágyott, hogy kereskedelmi forgalomba is kerüljön, amit megálmodott – éspedig egy vilmoskörtés sör. Az első, kereskedelmi forgalomba kerülő tétel rögtön óriási mennyiség, 2000 liter volt. Ez főként ahhoz mérten hatalmas adag, hogy a főzőnek még nem volt neve a piacon. Végül nullára jött ki az első sörbe való befektetés, köszönhetően annak, hogy óriási hájp lett körülötte. Ebben egyébként szerepe lehetett a Boti által szervezett, jazz zenés, jól sikerült bemutatónak is.

„Egy héttel később mentünk a városban édesanyámmal, és egy ismeretlen ember rám mutatott az utca közepén, és azt mondta: William Shakespeare (ez volt a sör neve). Nem hittem el. Már ezért az élményért megérte.”

A nagykereskedés miatt megvoltak a kereskedő partnerek, a nagyobb tételt rájuk építve merte piacra dobni, és nagyjából el is fogyott. Ugyanakkor tanulópénz volt annyiban is, hogy azóta Boti rájött, koncepció és brand nélkül nincs értelme a sörfőzésnek. És arra is, hogy mennyire akarja ezt az egészet. Kollaborációkban kezdett gondolkodni, ahol ő adja a koncepciót, a főzde pedig az üzemet. A dolog beindult, néhány havonta egy-egy újabb főzdével együttműködve újabb söröket tudott piacra vinni. Köztük igazán őrült dolgokat is, például meggyes-sajttortás savanyított sört. Addigra ugyanis akkora nevet vívott ki magának, hogy ha nagy szemekkel néztek is rá a furcsa ötletek miatt, a főzdék alapvetően nyitottak voltak vele dolgozni. Mint mondja, látták, hogy tényleg akar valamit csinálni. Addigra pedig már ismerték is, köszönhetően a folyamatos jelenlétnek.

„Már amikor elkezdtük a webshopot, mindenhol ott voltam mindig. Muszáj, hogy ott legyél mindenhol. Nagyon nyitott ember vagyok, szeretek beszélgetni, szakmázni. Tényleg nagyon büszke vagyok rá, e nélkül nem lenne semmi. E nélkül amúgy senki nem tudna csinálni semmit.”

Mostanra tehát inkább sörfőző, mint kereskedő, ebben tudja magát művészként is kiélni. Viszont abból, hogy időnként „főzőget”, még nem lehet megélni. Ezért arra jutott, hogy kell egy saját brand.

„Pont arról szól, ami én vagyok”

„Ebben a legnagyobb dolog maga az, hogy beleállsz. Ezt kell elhatározni, és ez a legnehezebb. Nem is csak anyagilag, hanem mindenhogy. Elköteleződsz.”

Ekkor alapította meg a B Bop Fermentory-t, ami azóta is szerelem projekt. „Pont arról szól, ami én vagyok. A zene, a sör és a kulináris élvezetek ötvözéséről.” A B Bop, egy nomád sörfőzde, vagyis (még) nincs saját üzeme, kollaborációkban dolgozik, de saját márkaneve alatt ad ki söröket. Mint Boti mondja, sört készíteni személyes dolog, mint zenét szerezni is. Mint ahogy a zeneszerző is magának ír – és persze örül, ha másoknak is tetszik, amit alkotott – úgy ő is elsősorban magának készíti a söröket. Csak másoknak is ízlik.

Emellett azért kvázi főállásban egy másik főzde rezidens sörfőzőmestere, és az sem titok, hogy nomád főzőként nem könnyű előre tervezni sem a költségekkel, sem a bevétellel (különösen, ha figyelembe vesszük az alapanyagok és az energia árának változásait az elmúlt időszakban). Pláne, hogy amit Boti csinál, a kísérletezés, valójában állandó prototípus készítés anélkül, hogy kiélvezné a sorozatgyártás előnyeit. Az extra söröket általában olyanok csinálják, akik szerelmesek a témába, mert Boti szerint „nem a világ legnagyobb biznisze”.

De azért a pandémia idején lévő lezárások alatt összerakott egy export folyamatot, így már több országba szállít – elsősorban azért, mert ráért, és mert elege lett abból, hogy a magyar kereskedőkre szinte tukmálni kell a mégoly jó minőségű, de prémium árú terméket – amit persze bártulajdonosként ő maga is ért.

Mindegy, milyen szférában dolgozol, ha brandet építesz, fontos, hogy az személyes legyen – vallja Boti. Hogy tényleg érték legyen, ami a poharadban van, ne csak egy sör. Ez, a személyesség hiánya nehezítette a külföldi piacokon való megjelenést annak ellenére, hogy Dániában, Hollandiában sokkal inkább érti és keresi a közönség azt a vonalat, amit a B Bop képvisel. Kiderült, hogy a minőségi termék külföldön Boti személyes varázsa, és a különleges termékhez fűzött magyarázat nélkül is „megáll”, itthon viszont, mint mondja, annyit kellett magyarázni, hogy bizony sör az, amit készít, ha nincs is benne komló, hogy már berekedt.

A brandépítés eleme az is, hogy nem csak főzdékkel lehet együttműködni. Az egyik legutóbbi nagy siker a népszerű rapper Beton Hofival való kollaboráció, aminek köszönhetően egészen más célközönséget is elérhetett. „Pár perce volt a sör a boltban, és három kiscsaj jön be, hogy ők azt kérik. Pedig nulla hagyományos marketingje volt.”

És hogy mi jön még? A cél egy saját üzem létrehozása, mert mint mondja, „nagyon szeretne már egyszerű söröket is főzni”. Ez azonban még a távolabbi jövő – főként az beruházás nagysága miatt, de azért is, mert egy egész üzemet vezetni nagy felelősség, ami a nap 24 óráját, vagy annál is többet emésztene fel, egyelőre pedig számos más dolog is érdekli. De az elköteleződés már megvan, és mint tudjuk, ez a legfontosabb alap.