Magyarország most ezen van, sőt azon, hogy élére álljon azzal, hogy megteremti egy új regionális együttműködés alapját – hangzott el a Design Hét Budapest Magyar Formatervezési Tanács által szervezett kiemelt eseményén, a Paradigmaváltás: kreatívipar, digitalizáció című szakmai konferencián.
A leglátványosabb áttörés az informatikában és ezen keresztül a robotikában történik. Hogy lépést tudjunk tartani folyamatos innovációra van szükség és annak elfogadására, hogy nem csak mi alakítjuk a technológiai környezetünket, hanem az is alakít minket – mondta el Dr. Łuszcz Viktor, a Magyar Formatervezési Tanács elnöke.
Soha nem látott komplexitás
Az ipar 4.0 kifejezés egyre gyakrabban hangzik el a magyar gazdaság szereplői között is. De mi is ez a fogalom (amit az angolszász országokban inkább kiberfizikai gyártórendszereknek neveznek)?
Mostanra a gyártás rendszerek rendszere – gépek hálózata, amelyek gyárakká szerveződnek, amelyek gyárak hálózatait hozzák létre – mondta el előadásában Dr. Váncza József a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet laborvezetője. A gyártás és a logisztika összefonódik, ahogy a termékeket és szolgáltatásokat sem lehet elválasztani egymástól. A fejlesztések során ugyanakkor muszáj figyelemmel lenni a környezetre is, akár társadalmi, akár természeti szempontból. Mindezt összevéve soha nem látott komplexitással állunk szemben, amit a fizikai és virtuális világ konvergenciája hoz létre és amiben az ipar digitalizálódása mellett fontos szerepe van a hálózatosodásnak.
Kép:Pixabay
A folyamat három fő jellemzője, hogy
- Okos. Az okos megoldás felhasználó központú, munkafolyamatot támogat, ugyanakkor betartatja a felhasználóval a szükséges korlátozásokat is – vagyis „bolond biztos”.
- Jellemző rá a virtuális és valós rendszerek megfeleltetése, vagyis digitális ikermodellek létrehozása, amelyek egyszerűbbé és olcsóbbá teszik például a tesztelési folyamatokat. A gyakorlatban ez olyasmit jelent, hogy például lehetőség nyílik valaminek a tesztelésére a digitális világban úgy, hogy nem kell egyetlen igazi példányt sem összetörni belőle a fejlesztés során.
- Jellemző rá továbbá az elosztott, hálózati működés, termelési hálózatok létrehozása. De van-e kommunikáció és közös értelmezés? Az amerikaiak tesztkörnyezetben próbálják ki egyes rendszerek együttműködését, a németek közös alap architektúrán dolgoznak. Hogy mi lehet a megoldás, egyelőre még kérdés. Komoly kérdés az ember-robot kollaboráció, de az is, hogy a soros helyett a szigetszerű működésre áll át számos terület. Ez sok szempontból hatékony, de kérdés, hogy az egész rendszer, a szigetek összességének működését mennyire teszi pontosan előrejelezhetővé (például, hogyan lehetséges pontos határidőt definiálni a végső produktum létrehozására) – vázolta a fő kérdéseket az előadó.
Ellentétek harca
A forradalmakra jellemző ellentétes erők harca az ipar 4.0 áttörésében is megjelenik. A hatalmas információbőség feszül szembe az adatok értelmezésével kapcsolatos bizonytalanságokkal, de ellentét feszül a nyitottság, adat megosztás, valamint a privát adatok biztonsága, az autonómia és a globálisan helyes működés, vagy éppen a kibontakozás, önszerveződés és a tervezett struktúrák között. Ellentétben áll az optimalizált működés és az alkalmazkodás, az automatizálás és a rugalmasság, valamint a piaci verseny, vagyis az önérdek, és a közjó.
Sok a kérdés, de az értékteremtés biztos
Az ipar 4.0 valódi értékteremtést jelent többek között a folyamatok optimalizálása révén, és amiatt, hogy a meglévő eszközökből is sokkal többet lehet kihozni a segítségével – mondta el Vityi Péter az IVSZ alelnöke. Efelől már nem nagyon van kérdés, ennél viszont sokkal kevesebben beszélnek még arról, hogy mindez hogyan fogja megváltoztatni az üzleti modelleket. Pedig sok exponenciális technológia keresi a helyét a termékekben, a gyártásban. A blockchain technológia például, amit az elosztott rendszerek közti kommunikáció eszközeként is értelmezhetünk, és amit a bitcoin mellett az energiatermelésben, a kiserőművek hálózatánál is használnak, megoldást adhat arra az egyelőre hiányzó üzleti modellre, ami kezelni képes, ki mennyiért ad el áramot a rendszerbe. De számtalan ilyen probléma, kérdés merül fel.
Kép:Pixabay
A kooperáció az alap
A délutáni szimpózium előtt szakmai workshop zajlott, ahol három szféra – az államigazgatás, a felsőoktatás és az üzleti szféra – mit tehet annak érdekében, hogy felkészüljön a digitalizáció és az ipar 4.0 kihívásaira.
A 4.0 egy lánc, ami nem működik együttműködés nélkül, ma mégis ebben állunk a legrosszabbul Cselényi Krisztina, a Magyar Bútor- és Faipari Szövetség főtitkára szerint. Ez hiányzik a magyar kultúrából, de szerencsére tanulható. A kooperáció szükségességében valamennyi felszólaló egyetértett a délelőtti workshopok tanulságait összegezve. Jónás László, a Design Terminál üzletfejlesztési vezetője azt hangsúlyozta, álomvilágot képzünk magunknak, amit nehéz elérni és ezt tekintjük sikernek, emiatt az egyszerű kis lépéseket nem tekintjük sikernek ezen a területen. Pedig ezek juttathatnak el évek alatt ahhoz, amit ma a Wired címlapján látunk. Összefogás fontosságát hangsúlyozta, hogy kis piaci szereplőként is láthatóvá tudjunk válni.
Bele kell tolni az emberek arcát a valóságba
A rendszerszintű gondolkodásnak az oktatásban is fontos szerepe lenne, hangsúlyozta Dr. Radácsi László, a BGE Budapest LAB igazgatója. A siló-szerű képzési rendszer lineáris úton próbálja tartani a hallgatókat még az intézményeken belül is, nemhogy teljesen különböző diszciplínákból érkező fiatalok dolgozzanak együtt. Ezen együttműködési tapasztalás, a csapatban való gondolkodás hiánya komoly gátat jelent a BGE Budapest LAB igazgatója szerint. Az oktatási rendszer egyik legnagyobb feszültsége, hogy nemhogy nem a jövőre, de már itt lévő jelenre sem sikerül ráirányítani a figyelmet. Pedig néha erőszakosan bele kell tolni az emberek arcát a valóságba – mondta Radácsi. Hallani kell róla a fiataloknak, hogy mi vár rájuk a világban, ami egyelőre nem történik meg.
Ugyanakkor egyre több diák szeretne kis magyar cégnél dolgozni, mert szeretne értéket teremteni és látni, ahogy ez az érték megteremtődik. Vagyis nem egy hatalmas lánc apró eleme szeretne lenni, hanem folyamatokat átlátni – hangsúlyozta Jónás László. Véleménye szerint a munkaerőért folytatott küzdelemben ez lehet versenyelőny a magyar cégek számára a piacvezető nemzetközi vállalatokkal szemben. Nem fizetésben kell versenyezni, hanem olyan lehetőségekkel, amelyekben kit tudnak teljesedni a munkavállalók.
Ha lenne varázspálcánk…
Ha egy varázspálca egyetlen intésével egy ponton be lehetne avatkozni a mostani folyamatokba, mi lenne az? Cselényi Krisztina a képzők képzésébe nyúlna bele, Dr. Németh Edit ergonómus, az ELTE adjunktusa sokkal rugalmasabb felsőoktatási rendszert varázsolna, ahol máshogy lehet dolgozni. Kisebb teamekben, vállalatokkal együttműködve működő rendszert, ahol a hallgatók a bőrükön érezhetik a problémákat, ismerhetik meg a lehetőségeket, kihívásokat és technológiákat. Jónás László a középiskolai és egyetemi hallgatókat vinné minél közelebb a vállalatokhoz. A két szektor nagyon távol áll egymástól, a vállalkozói szektor még csak nem is látszik az oktatásból. Ha azt tanítjuk, hogy bárki képes létrehozni valamit, akkor, ha nem is lesz minden hallgatóból vállalkozó, hinni fognak benne, hogy képesek változást elérni – mondta.