Egy kis garázs, egy nagy ötlet és egy adag szerencse: úgy tűnhet, csak ennyi kell ahhoz, hogy valaki egy világszerte ismert vállalat élén találja magát. Tényleg ennyi lenne?
Jeffrey Preston Jorgensen 1964-ben született Új-Mexikóban, Albuquerqueben. Harmincévesen otthagyta befektetői állását, és megalapította saját vállalkozását, egy online könyváruházat. Ezt a férfit, akit 2018 júliusában a „modern történelem leggazdagabb emberének” is neveztek, ma Jeff Bezos néven, az Amazon alapítójaként és tulajdonosaként ismerjük.
Jeff megnyerő figura. Hatalmas vagyona ellenére szerényen és készségesen beszél a sikerhez vezető útjáról, azokról a mérföldkövekről, amik mellett az út során elhaladt. Az ötlet ugyanis önmagában nem elég: ahhoz, hogy valóra is váljon, tudni kell a jövőre fókuszálni: szükséges valami, amit úgy is nevezhetnénk, hogy a „milliárdos látásmód”.
Még ha nem is mindegyik hoz milliárdokat a konyhára, az összes igazán remek ötletnek van egy közös pontja: a szenvedély, az álmod, ami felé menetelsz. Jeff Bezos szerint ez az a tényező, amit sosem szabad elengedni: a cél elérésének eszközei a körülményektől függően változnak – és ebben kellőképpen rugalmasnak is kell lenni –, de az álom, a vízió mindig ott kell, hogy lebegjen a szemed előtt.
Kép:Unsplash
Ez a vízió sok mindenben segíthet: hiszen amikor fejest ugrasz egy vállalkozásba, nehéz meghatározni, mi lehet a vakmerőség és a tudatos számítások megfelelő elegye. A jól körülhatárolt cél viszont gyakran a hozzá vezető utat is kijelöli: prioritásokat ad, és így az egyes lépések is láthatóvá válnak. Itt jön a képbe a tervezés is, az egyes részfolyamatok és részeredmények fontossága, a kockázatok felmérése és a megoldások kidolgozása – ez utóbbi például a váratlan helyzetekhez való alkalmazkodásra és a folyamatos tanulásra is vonatkozik.
Elengedhetetlen az is, hogy azt a területet és közönséget, amelyet megcélzol, úgy ismerd, mint a tenyeredet. Ehhez kutatnod kell, tapasztalatot és stabil, mindig naprakész tudást szerezni és fenntartani – emellett azonban képesnek kell maradnod arra is, hogy minden problémára friss szemmel nézz. Nem szabad hagyni, hogy a szakértőséged csőlátásba csapjon át, és mindent ennek a szűrőjén keresztül tudj csak szemlélni.
Mi tartja benned az erőt?
Mivel szenvedélyről, igazi szívügyről van szó, az ezért végzett munka a motivációt is fenntartja. Ez segít, hogy meglásd és megragadd a kínálkozó lehetőségeket, és merj kockáztatni. A szenvedélyed nem te választod, hanem a szenvedélyed választ téged, mondja Jeff. Ha ez valóban így van – márpedig sokszor tapasztalható, hogy a legerősebb indíttatások eredetét képtelenség feltárni magunkban, mégis megmagyarázhatatlanul fontosak –, nem tehetsz mást, mint hogy szüntelenül keresed az eszközöket, amelyek segítenek elérni ahhoz a célhoz, ami előtted lebeg.
Éppen emiatt talán a kudarcokat is könnyebb elfogadni és beépíteni. Érdemes megtanulnod, hogy a csalódásokat és a félrement próbálkozásokat is eszközként tudd látni: hiszen minden, amivel szembekerülsz, taníthat valamit neked a folyamatról, amiben benne vagy, vagy éppen saját magadról. Ezek a tapasztalatok később értékes módon támogathatják a döntéseid.
Sajnos azonban mindez – az ötlet, a szenvedély, a vízió és a gondos tervezés, a kemény munka – önmagában sokszor nem elég: a sikeres gondolkodás másik alappillére ezért a külső támogatás elfogadása. Szinte senki sem képes arra, hogy teljesen önerőből kezdjen hozzá valamihez, sokakat támogatnak anyagilag családtagok, vagy más emberek, akik szimpatizálnak a kijelölt céllal.
Erre is kaphatunk példát Jeff Bezostól: egy alkalommal elmesélte, hogy mikor egy ötletéhez szeretett volna kezdőtőkét szerezni – egymillió dollárra volt szüksége –, hatvannál is több embert kért arra, hogy támogassák őt ötvenezer dollárral. Végül csupán 22 ember mondott igent: neki azonban pont ennyi támogatóra volt szüksége ahhoz, hogy megszerezze a szükséges összeget. Ha úgy vesszük, a Földön élő hétmilliárd emberből elég volt 22 ahhoz, hogy hozzákezdhessen az álma megvalósításához.
Ha te is olyan szenvedélyesen hiszel az ötletedben, hogy ez másokra átragad, és ők hajlandók is melléd állni, máris egy hatalmas lépést tettél előre.
Tedd magadévá!
De hogyan lesz ilyen erős és hosszan tartó egy vízió? A cél benned gyökeredzik: ha egyszer megtalálod, mi az, amiért hajlandó lennél hosszú időn át dolgozni, küzdeni, szenvedni, azt a dolgot érdemes megőrizni. A dolgok persze nem egyik pillanatról a másikra történnek; lehet, hogy eltart majd egy darabig, amíg megtalálod azt, ami tényleg a te álmod. Azonban, ha ez megvan, a megfelelő látásmódot gyakorlással, tudatosan erre irányuló gondolatokkal nagyszerűen be lehet építeni a mindennapi rutinodba.
Legalábbis így csinálják azok, akiknek jól megy: például Russell Wilson, aki a Seattle Seahawks híres amerikaifutball-játékosa, és egyben sikeres vállalkozó is (Good Man Brand, West2East). Egy interjúban elmondta, hogy gyerekkorában az édesapja rendszeresen megkérte, képzelje el magát 20, 30, vagy 40 évesen, és minél részletesebben írja le neki ezt a képet. Wilson szerint az embernek az egész felnőtt élete során is ezt kell tennie: meg kell kérdeznie magától, hogy ki akar lenni, mit akar elérni, ezután pedig azt is végig kell gondolnia, hogyan juthat el odáig. Ezután sok türelemre van szükség és a kitartó munka következik, a töretlen előre menetelés, a kihívások fogadása, az alkalmazkodás, és ha szükséges, az újratervezés.
Képesnek kell tehát lenned arra, hogy meghatározd, mi az a legmélyebb indíttatás, amit meg tudsz magadban fogalmazni. Tényleg olyan szenvedélyesen akarod azt, amit akarsz? Mert a cél elérése olyan sokáig tarthat, és annyi bosszúsággal, vakvágánnyal, fájdalommal járhat, hogy ha nem szereted igazán, amit csinálsz – és ami még fontosabb, amiért csinálod –, idővel úgy érezheted, inkább feladnád az egészet.
Ha azonban tényleg szereted, hallgass a profikra: tervezz, tanulj, kutass, őrizd meg a nyitottságod, ne félj támogatást kérni, és tekints előre, a jövőbe. Lásd magad, ahogy már a kezedben tartod azt, amiért most, a jelenben olyan keményen dolgozol.