Hogyan élik meg hazai sikeres cégvezetők a koronavírus járvány hozta drámai átalakulást? Kérdéseinkre elsőként a StartLAB korábbi vendége, a Julius-K9 alapítója, Sebő Gyula válaszolt.
A mára világszinten ismert kutyahám sztoriját boncolgató StartLAB-ról szóló beszámolót itt találod.
“A Julius-k9 esetében mind a digitális kommunikáció folyamatai, mind a munkabeosztásra, munkafegyelemre vonatkozó, új szigorú előírások jól vizsgáztak. Az országban az elsők között kezdtünk felkészülni az egészségügyi vészhelyzetre és rendkívüli állapotokra. Ma maszkokat is gyártunk, és a jövőben csak olyan gépeket vásárolunk, amik hasonló vészhelyzetekben optimálisan alkalmazhatóak lesznek. Véleményem szerint a jelenlegi egy jól kezelhető válság, csak nem vagyunk még hozzászokva ahhoz, hogy bármi megtörténhet velünk is.
A válság kezelhető, mert anyagi szinten, a jóléti társadalmakban jelenleg nagyon sok megoldás létezik a bajokra. Ez közel sem a reményvesztettség, hanem az újratervezés, magunkba mélyedés időszaka.
Egy vállalkozás vezetése szempontjából sokáig semmi nem lesz ugyanolyan, mint előtte.
A rendkívüli helyzetből a vezetőknek muszáj volt a megfelelő konzekvenciákat levonni, és végrehajtani a hatékonyságra és a munkafegyelemre vonatkozó korrekciókat. A dolgozói lojalitást és a csapatmunkát is mérlegre kellett tenni, hiszen „bajban ismerszik meg a másik”.
Mi, világszintű működésünknél fogva, az elmúlt időszakban nagyon éberek és tettrekészek voltunk. Gazdasági és politikai intézkedések, korlátozások, az értékesítés hullámzása és átalakulása, az emberi reakciók vállalkozásunk eddigi talán legizgalmasabb periódusát hozták magukkal. Először aggódhattunk a külföldön, a kínai fertőzés gócpontjában dolgozó alkalmazottainkért, míg a vírus a saját ajtónkon is kopogtatott. Az ázsiai tapasztalatok alapján terveztünk rövidtávon, és a nemzetközi események tükrében hosszútávon.
A válság ugyanis a gazdaságra a nagyhatalmak közötti kapcsolatok változása miatt is komoly hatással lesz. Reményeim szerint Európa felismerve kiszolgáltatottságát és gyengeségét talán megpróbál a saját lábára állni. Megpróbálja visszaszerezni azt, amit évtizedeken át a szellemi és anyagi erőforrásokból, lehetőségeiből a külföldnek adott. Ha nem, akkor a koronavírus felett kivívott győzelmünk csírája lesz egy következő katasztrófának, melyre ismételten nem lehet majd elég jól felkészülni. Esetünkben olyan döntő ágazat, mint a textilipar, újra kiemelt jelentőséget kaphat azáltal, hogy minden ország politikai napirendjére felkerül az önellátóképesség vizsgálata. Kormányzati szinten is vészhelyzeti forgatókönyvek születnek. Ez azt feltételezi, hogy a kormányok a döntéseik során szorosabban fognak együttműködni a releváns vállalatokkal, szakmai tömörülésekkel. Itt kaphatunk jelentős szerepet mi is mint innovatív textil és műanyagipari gyártó.
Saját termékeinket, a kutyafelszereléseket is abban a tudatban fejlesztjük, hogy a digitális kommunikáció robbanásszerű térhódítása hamarabb megtörténik, ami nehezen kiszámítható következményekkel jár az életformánkra is. Nem csupán egyszerűbbé és gyorsabbá, „higiénikusabbá” válik minden, hanem emberi kapcsolataink, személyes és munkakapcsolataink kapnak egy új keretet. Ha ebben fejlődési irányban nem látnánk a kutya mint társállat helyét és szerepét, akkor igencsak bajban lennénk. Márpedig e tekintetben az elmúlt hónapokban volt baj elég így is. Aggódva figyeltük és kutatjuk most is az ember és kutya kapcsolatának alakulását a világ különböző régióiban. Míg Ázsia egyes területein sok millió háziállatot gyilkoltak le a fertőzés elleni küzdelem zászlaja alatt, addig más kultúrákban kiüresedtek az állatmenhelyek, hirtelen fellángolt az örökbefogadási vágy, az emberek így kívántak segíteni az állatokon. Az állatok, kutyák fertőződésével kapcsolatos tévhitek és az ezzel összefüggő események és pánik vállalatunk jövőjét, sőt magát a hobbiállat tartás kultúráját is veszélybe sodorhatták volna. Nem vagyok büszke rá, de ezzel kapcsolatban bizony megszületett bennem a legsötétebb forgatókönyv is, amely állatokhoz szorosan kötődő ember számára csak elképzelhető. Mérhetetlen öröm volt számomra ezt kukába dobni, és nem a reménytelenség állapotából a tettek mezejére lépni.
A jelen helyzetben a különleges az, hogy ott is fontos szerepünk és kötelességünk van, ahol nagyon másként gondolkodnak. Nekünk ugyanazt az igét kell hirdetnünk minden régióban, minden piacon, – Az állatok a jó testvéreink és ennek megfelelő bánásmódot érdemelnek! – Ehhez adjuk mi az üzeneteket és az innovatív, európai termékeket vészhelyzetben és attól függetlenül is.”