Legszívesebben éjjel-nappal az induló vállalkozásodon dolgoznál, de a csajod/pasid már szakítással fenyegetőzik, pocakot eresztettél és nem is emlékszel, mikor aludtál utoljára nyolc teljes órát? Nem ígérjük, hogy mindennap négykor eldobhatod a munkát, de van megoldás, hogy élhetőbbé tedd a túlterhelt életed.
A munka és magánélet egyensúly fenntartásának nehézségeiről könyvtárnyit írtak már. Az emberek – főként a vállalkozók – többsége mégis folyamatosan küzd ezzel a problémával. Még a legnagyobbak is. A work-life balance téma „állóvizét” néhány évvel ezelőtt Randi Zuckerberg (a Facebook alapító húga, korábban a cég igazgatója, azóta vállalkozó) által közzétett Twitter bejegyzés kavarta fel, amely szerint:
A vállalkozók nagy kérdése: Ápolni a barátságainkat. Felépíteni egy nagyszerű céget. Elég időt tölteni a családunkkal. Fittnek maradni. Aludni. Válassz hármat.
Vagyis, ha szeretnéd látni, ahogy nőnek a gyerekeid – vagy csak részt venni a családi vasárnapi ebéden – miközben belefér a rendszeres sport és a cég is szépen fejlődik, akkor a formula szerint elfelejtheted a barátaidat és aludni sem sokat fogsz.
Kép:Pixabay
Keményen hangzik mi? Nem Randi az egyetlen, aki szerint ennek ellenére igaz. Ahhoz, hogy valami tényleg nagyot hozzunk létre, nagy eséllyel, legalábbis átmenetileg, kiegyensúlyozatlannak kell lennie az életünknek. Ha induló vállalkozásod felfuttatása van a fókuszban, muszáj lesz minden szabad időt erre fordítani, és igen, kevesebb jut majd alvásra, vagy bulizásra. Ha a céget úgy kezeled, mintha csak egy lenne a többi hobbi között, az is marad. Ha fel akarsz építeni egy rakétát, a kilövés előtt valószínűleg elhanyagolod majd a konyhakertedet. Ha igazán komolyat akarsz dobni, sokat is kell beletenni, nincs mese. Bár biztos vannak kivételek, de az általános tapasztalat az, hogy teljesen normális, ha az életünk időnként kiegyensúlyozatlan. A sikeres vállalkozók mögött álló sztorikban sokkal többször szerepelnek a fénymásoló mellett, a földön töltött éjszakák, mint békés családi vacsorák.
Ha a barátokkal töltött idő a legfontosabb, ha rosszul érzed magad, ha nem látod az összes Oscar-jelölt filmet még a díjkiosztó előtt, mindemellett nem tudsz létezni napi legalább nyolc óra alvás és heti öt edzés nélkül, akkor nem valószínű, hogy mindent meg fogsz tudni adni az induló, vagy felfutóban lévő cégednek, amire szüksége van. A cég áldozatokat követel. Persze ha a szenvedély kellően erős, ha hiszel abban, amibe az idődet, munkádat, pénzedet fekteted, akkor az áldozat nem tűnik majd olyan nagynak, hisz visz a lelkesedés. De nem is kell túlzásokba esni.
Manapság tényleg nehezebb kikapcsolni
A szüleink generációja, még ha saját vállalkozását vitte is, a közös családi vacsorára legtöbbször otthon volt. Manapság viszont ez egyre nehezebben megoldható. Nyugi, nem csak neked. Egy 2015-ös nemzetközi felmérés szerint, aminek során majd’ tízezer embert kérdeztek meg, a válaszadók harmada azt mondta, a megkérdezés előtti öt évben egyre nehezebbé vált fenntartani a munka és magánélet egyensúlyát.
Azért, hogy egyre többen szinte soha nem képesek letenni a munkát, bizonyos részben talán okolható a technológiai fejlődés. Ha az egész üzletmenet ott van a telefonodon, nehezebb nem ránézni az emailekre még lefekvés előtt. (Ez valójában nagyon egészségtelen szokás, nem csoda, hogy bizonyos országokban kifejezetten büntetik az alkalmazottakat azért, ha munkaidőn túl is belépnek a céges rendszerbe.) De az egyensúly felborulásáért a világ felgyorsulása – vagyis, hogy tényleg történhet bármi az üzlettel akár pár óra alatt –, a minden szinten fokozódó versenyhelyzet is felelős. Mindenesetre tény, hogy a túlterheltség aranykorában élünk.
Munkafüggő, vagy csak elhivatott?
Sokat hallott és kevéssé komolyan vett fogalom a munkaalkoholizmus, ami sajnos valóban létező jelenség. Mint minden más függőség esetében, a munkaalkoholista úgy éli meg, hogy egész lényét, életét a munkája határozza meg, ezen keresztül definiálja magát. Mindent alárendel a függőségének, ami miatt egy idő után az élete egyéb területei szenvednek károkat.
Sokan büszkén nevezik magukat munkamániásnak, ami a modern társadalomban gyakorlatilag azt jelenti: elképesztően sokat dolgozom, nincs időm semmi másra, mert annyira fontos és sikeres vagyok, hogy mindig szükség van rám. Valójában viszont a munkamánia gyakran komoly és veszélyes függőség.
Kép:Pixabay
Úgy tűnik, hogy ellentmondunk a fentieknek? Hisz eddig arról beszéltünk, hogy bizony szükség van áldozatokra és átdolgozott éjszakákra? Nos, a munkaalkoholisták és az elhivatottak között azért van különbség. Az elhivatottan dolgozó ember boldog és inspiráltnak érzi magát, míg a munkafüggő inkább kiégettnek, mégsem bír leállni. Ez pedig nem fenntartható hosszú távon, így a cégnek sem fog jót tenni.
Fontos, fontosabb
A sikerhez, ha sok munkára szükség van is, munkamániára nem. Más, nem kevésbé sikeres vállalkozók határozottan állítják, hogy akár a 40 órás munkahét mindenre elegendő, ha az ember betart néhány alapvető szabályt.
Ennek eléréséhez az első lépés annak belátása, hogy napi szinten képtelenség fenntartani az egyensúlyt. Próbálj meg nagyobb időintervallumokban gondolkodni és tervezni! Lesznek napok (lehet, hogy hetek is), amikor nem jutsz el a baráti sörözésre, mert sürgősen be kell fejezni valamit az irodában. Máskor pedig talán az edzés marad ki egy családtag születésnapi ünnepsége miatt. Nincs ezzel semmi baj, csak az a fontos, hogy ne mindig ugyanazon a területen hozz áldozatot.
Ahhoz, hogy a magánéleted ne szűnjön meg teljesen, az első lépés, hogy magad megfelelő fontosságot tulajdonítasz neki. Vagyis éppúgy kerüljön be a naptárba a barátokkal tervezett közös kirándulás, vagy a kedveseddel elköltött vacsora, mint ahogy a leendő üzleti partnerrel megbeszélt „randi” időpontjára is mindenképp szabaddá teszed magad.
Minőségi időtöltés, másképp
A „minőségi időtöltés” kifejezés kissé elcsépeltté vált, pedig nagyon is van értelme. Ahhoz, hogy csökkenteni tudd a munkával töltött időt anélkül, hogy az output csökkenne, a hatékonyságodon kell változtatni.
A top fejlesztőből top üzleti szerzővé avanzsált David Heinemeier Hansson szerint ennek egyik módja, hogy tudatosan elkezded szűrni, mi az, amire időt fordítasz. Ami pedig fennakad a rostán, arra bizony egy percet sem szánsz tovább. De hogyan lehet eldönteni, hogy mi éri meg?
- Először is tedd fel magadnak a kérdést: tényleg szükség van rám ehhez? Persze az érdeklődés és a saját fontosságunk tudata is azt mondatja velünk, hogy a legjobb, ha minden megbeszélésen részt veszünk és minden feladatot magunk végzünk el. És bár nem kérdőjelezzük meg, hogy minden témához, feladathoz lenne hasznos hozzáfűzni valód, valószínűleg kisebb veszteség lesz mindenkinek, ha lemaradnak egy jó gondolatról, cserébe, hogy nem töltesz el két órát, egyébként feleslegesen egy irreleváns megbeszélésen. Vagy még ennél is többet azzal, hogy olyan anyagokat olvasgass, amiket mások már előkészítettek, átrágtak, újra átrágtak, ellenőriztek és véglegesítettek. És egy következő találkozóról szólnak.
- Másodszor: ne olts tüzet ott, ahol nem ég semmi. A tevékeny emberek hajlamosak rá, hogy ha megjelenik egy probléma, késlekedés nélkül meg akarják oldani. Vagyis gondolkodás nélkül a „sürgős és fontos” kategóriába sorolnak olyasmit, ami valójában nem oda való. A problémák nagyobb részét valójában még jobban is lehet kezelni, ha nem azonnal, hanem átgondoltan akarjuk megoldani.
- Harmadszor: tanuld meg elengedni azokat a tevékenységeket, amikről kiderül, hogy feleslegesek. Sokszor azért teszünk valamibe még több és több energiát, hogy mentsük azt, amit korábban belefektettünk. Rossz ötlet! Ha rájössz, hogy ástál egy mély gödröt, pedig valójában egy kis dombra lett volna szükség, hiába ásod háromszor olyan mélyre, nem fog segíteni. Lépj tovább! Ha képes vagy erre, meglepően sok időd szabadulhat fel!
Élet a jelenben
Alapvető jó tanács – vagy ha úgy tetszik, sikerkritérium – a fókusz fenntartása is. Ez első lépésként azt jelenti, hogy amikor éppen csinálsz valamit, ne azon gondolkodj, hogy mi minden mást kéne tenni helyette. Vagyis az irodában vagy egy tárgyaláson ne frusztráld magad azzal, hogy nem foglalkozol eleget a pároddal, inkább koncentrálj teljesen a munkára. Ha viszont hazaértél, ne nézegesd az e-maileket a vacsoraasztalnál.
Kép:Pixabay
De munka közben is fontos ugyanez a fajta szervezés. Ha épp stratégiát tervezel, ne akarj közben fél óra alatt gyorsan elintézni valami mást. Ez ugyanis valójában sokkal több kisesést jelent, hiszen az agyadnak át kell állnia a másik feladatra, majd vissza kell kapcsolódnia egy félbehagyott gondolatmenetre. Persze, képes vagy rá. De felesleges erőfeszítést és időveszteséget jelent.
Hogy éppen mivel foglalkozol – ha túl vagy a TÉNYLEG sürgős és fontos dolgokon –, azt pedig érdemes annak alapján is eldönteni, hogy milyen hangulatban, állapotban vagy éppen. Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, és olyan is előfordul, hogy egyszerűen nincs épp kedvünk valamihez. Ha viszont a motivációd épp a nullán van, egy olyan feladat is rengeteg időt és energiát fog elvenni, amit máskor percek alatt megoldanál. Azzal foglalkozni, amire éppen rááll az agyad nem luxus, hanem a hatékony munkaszervezés egyik lehetősége.