Pofonegyszerű termék. Az a típus, amiről, ahogy az ember olvas róla, azt gondolja, miért is nem én találtam ki? Mi kell ahhoz, hogy egy egytermékes webshop sokmilliós siker legyen? Olyan, amiben egy cápa a további növekedés lehetőségét is meglátja? Hogyan indít vállalkozást egy unatkozó egyetemista a COVID alatt? Erről, és sok minden másról beszélgettünk Kállai Jankóval, a Cápák közöttet is sikerrel megjárt Forever Hands alapítójával a StartLAB februári beszélgetésén.
A termék – első hallásra – nagyon egyszerű. Egy szett, amivel otthon készíthetünk kézlenyomatot magunkról, gyermekünkről, párunkkal közösen vagy bárhogy máshogy. Maga a termék azonban a kisebb része a teljes értékajánlatnak, a Forever Hands-et a hozzá kapcsolódó közös élmény és romantikus mondanivaló miatt választják a legtöbben az alapító szerint.
Kép:BudapestLAB
„Mindig kicsit bajban vagyok, amikor így elmondom, mert elsőre nem hangzik nagy dolognak. De közben izgalmas az egész útja, hogy egy ennyire egyszerű dologgal ilyen szinteket lehet elérni.”
Sértődésből üzletember
Ha már az út, hát kezdjük az elején, hogy miért is akart Jankó vállalkozó lenni, már évek óta.
„17 évesen összevesztem szüleimmel, és kamaszos hülyeségből kitaláltam, hogy el kéne költözni. De ugye ahhoz pénz kell, így elkezdtem bulikat szervezni a középsuliban. Az elsőn még DJ sem volt, egy kartonbábut raktam be a pultba és előre összevágtam egy négyórás mixet. De tök jól sikerült, többszáz vendég volt. A végén a hely tulaja leszámolt nekem 250.000 forintot készpénzben. Akkor éreztem, hogy tetszik az, hogy saját projektet hozzak létre, amivel pénzt is lehet keresni.”
Jankó végül mégis maradt otthon, később pedig – egyébként a BGE hallgatójaként – Erasmus félévét töltötte éppen, amikor a COVID járvány miatt végképp a házba szorult.
„Adta magát az idő, hogy kipróbáljak valamit a már felírt rengeteg ötletem közül.”
Beleásta magát az e-kereskedelem rejtelmeibe, megtanult mindent, amit neten lehetett három hónap alatt. Elsősorban az érdekelte, miképp lehet egy ilyen rendszert felépíteni. Hamar látta, hogy komoly lehetőségek vannak ezen a területen, de a tuti termék, az még nem volt meg. Aztán egyik délután ránézett a szülői lakásban ezer éve a polcon álló saját gyerekkori kézszobrára… Némi utánajárással kiderült, hogy bár létezik ilyen termék a világban, Magyarországon nem nagyon. Olyan kézszobor készítő készletet, amely nem egyszerűen terméket, hanem egy komplett élményt kínál, egyáltalán nem talált.
„Barkácsáruházban is lehet festéket meg képkeretet venni, de el lehet adni úgy is festéket, hogy a sztori arról szóljon, milyen művészi dolgot lehet vele létrehozni. Ezt akartam kipróbálni.”
A Forever Hands tehát elsősorban élményt árul – ha ehhez vödröt és betont küld is ki a vevőknek. A termék pedig sokszor igazán nagy jelentőségű is tud lenni, kaptak már olyan visszajelzést is, hogy egy idős rokon emlékét őrizték meg a kézszobor segítségével.
Hasonló termékek léteznek a világban, a konkurencia azonban inkább megerősítette, mint megijesztette Jankót. Mint mondja, ha van konkurencia, akkor legalább valamennyi visszajelzést gyűjthet az ember, nem csak a saját bőrét vásárra víve. A legprofibb brit versenytásnak azonban betett a brexit, a hazai konkurens pedig mostanra eladó…
Három hónap alatt harmincmillió
Az indulásban Jankó apjának is fontos szerepe volt, és azóta is aktív a cégben. Egyébként művészellátó vállalkozást visz, így megvolt a szakértelme a termékfejlesztéshez – vagyis ahhoz, hogy a létező ötletet magas minőségben tudják kivitelezni. A kiváló, biztos minőség volt ugyanis az egyik tényező, ami a versenytársak figyelése alapján előnyt jelenthetett. Klasszikus garázs vállalkozásként indultak, ahogy Jankó fogalmaz, esténként „kémiaórázgattak”. De apja vállalkozói tapasztalata is sokat segített és segít a mai napig a cégépítésben.
„Támogató volt az elejétől kezdve, szerintem örült, hogy valamit csinálok az üres időben. Meg pénzt sem kellett kérnem tőle, az induláshoz szükséges pár százezer forint a sajátom volt.”
Az elején minden „fapados” volt, a garázsban kikísérletezett és csomagolt terméktől a padláson, saját telefonnal felvett videókig. Az indulótőke webshop előfizetésre, Facebook reklámok tesztelésére és egy kis raktárkészlet felhalmozására ment el. A Forever Hands végül apja webshopjának egy termékeként indult el, de már az első nap 13 rendelést, az első hónapban kétmilliós, az első három hónap alatt pedig harmincmilliós bevételt hozott. Négy hónap után vették fel az első alkalmazottat.
Ma a cég már százmilliós nagyságrendű bevételt hoz, és folyamatosan terjeszkedik nemzetközi szinten. A csúcsidőszakok persze nehézséget is jelentenek, tavaly például elszámolták a Valentin-napi kapacitásokat, így többszáz csalódott vevő telefonját kellett kezelni, akik nem kapták meg időben a rendelést. Kuponokkal próbálták kárpótolni a vevőket, de mint Jankó mondja: „nem tudom, mennyi szakítás lett a 200 elkésett termékből.”
A Cápák között
Nagyjából az indulás után egy hónappal kapott egy megkeresést a Cápák között szerkesztőitől. Jankó a műsor lelkes rajongójaként először a bulit látta meg a lehetőségben, a kapcsolatrendszer és a marketing erő, amit jelent, csak később tudatosult.
Jankó 10 millió forintot kért a műsorban, 10 százalék tulajdonrészért. Több mint kétórás tárgyalás után végül két cápa (Balogh Petya és Lakatos István) is beszállt az üzletbe, igaz, végül több tulajdonrészt kellett adnia, mint eredetileg tervezte.
„Az a plusz 7% tulajdonrész bőven megérte. Nem is a pénz volt a fő. Nyilván egy induló vállalkozásnak minden millió jól jön, jó pár hónapot meg lehet vele spórolni, de nem az volt a fő része.”
Ami sokkal fontosabb a pénznél, az a befektetőkkel való intenzív közös munka. Az első évben ez heti rendszerességű meetingeket jelentett, ahol átbeszélték a történéseket, hogy miből mit lehetne kihozni. Sok minden elhangzott, amire saját bevallása szerint akkor csak bólogatott, mostanra viszont érzi, hogy tényleg érdemes volt, vagy érdemes lett volna megcsinálni. Például az elején elég volt az az érzés, hogy minden hónapban nő a kassza, a cápák azonban ragaszkodtak a komoly tervezéshez és adatgyűjtéshez. A mostanra 5 országba szállító cég esetében pedig már egyértelmű, hogy érdemes volt ezekre a rendszerekre energiát fordítani. Nagyon sokat ad az a szakmai közösség is, amit Balogh Petya azon cégek alapítóiból szervez, amelyeknek befektetője. A havi rendszerességű, kötetlen találkozók inspirációnak és tanulási platformnak is kiválóak, ahogy pénzben nem mérhető segítség az is, ha Lakatos István saját könyvelőjével lehet leülni átnézni a számokat.
Kép:BudapestLAB
A tudás és támogatás – ha nem is fordítható le direkt összegre – nagyságrendekkel többet ér, mint a befektetőktől a cégbe érkezett tízmillió forint. Az egyik legfontosabb tanács, hogy nem kell mindent magának csinálnia. Ha beárazza a saját óradíját, máris kiderül, hogy sok mindent olcsóbban csinál meg valaki. Ha pedig a minőség is legalább 80 százalékos, érdemes inkább kiszervezni.
Vállalkozó alkat
A Foever Hands mindkét befektetője – bár különbözőképpen – de úgy nyilatkozott, hogy Jankó jó „vállalkozó alapanyag”, akibe érdemes fektetni. (Kutatások is megerősítik, hogy a befektetők leginkább az embert nézik egy-egy ötlet vagy üzlet mögött.)
Jankó szerint biztos, hogy okozott már csalódást a befektetőinek, ami – ha pozitívan nézzük, teszi hozzá – azt jelenti, hogy fontos nekik. Amit láthatnak benne véleménye szerint, hogy jól átlátja a dolgokat, és ha „bepörög”, nagyon gyorsan tud létrehozni dolgokat. Ennek azonban árnyoldala is van: hamar el is veszíti a lelkesedését egy-egy aktív időszak után – most a cég mellett magán, egy fenntarthatóbb munkatempó kialakításán is dolgozik.
Jelenleg napi 6-7, de ha új fejlesztés van, akkor akár 10-12 órában a céggel foglalkozik, de egyébként nem sok minden változott körülötte. Ugyanazok a barátai – akik közül egyébként az elmúlt év alatt többen is vállalkozásba kezdtek, a jó példa ragadós ugyanis – és ugyanaz a lakótársa is, aki szerint az egyetlen változás, hogy jobban lehet bízni benne, hogy Jankó időben fizeti majd a lakbért.
Mi jön ezután?
Jankó számára a cél most az, hogy nemzetközi szinten minél sikeresebben terjeszkedjen, minél több helyre juttassa el a terméket. Azt mondja, ha van hozzá rendszer, meg egy jó csapat, egy idő után teljesen automatizáltan mehetne az üzlet, ami tőkét hozhat egy következő ötlet megvalósításához.
Elemző alkat, figyeli a folyamatokat, pontosan tudja például, hogy a Valentin-napi rendelések csúcspontja február 8. minden évben, vagy, hogy minden webshopnál hétfőnként van a legtöbb rendelés.
A terjeszkedés egyelőre tervszerűen halad, a bevétel a kétszázmillió felé közelít, a cseh piacról érkező Valentin-napi bevétel überelte a hazait úgy, hogy alig két héttel korábban indult el az ottani webshop. Jankó azt is látja, hogy még rengeteg lehetőség van a Forever Handsben, és egyelőre minden fejlesztés azonnal látható bevétel növekedést eredményez.
A tervezett fejlesztési irányok – mint a nemzetközi terjeszkedés vagy a fenntarthatóbb csomagolás kialakítása – fontos inspiráció, hogy Jankó a sűrűbb időszakokban, például Valentin-nap környékén még mindig beáll csomagolni a most már 4 alkalmazott mellé, és még mindig talál pontokat, ahol egyszerűsíteni és így gyorsítani lehetne a folyamatokat, megszűntetni felesleges lépéseket.
Sok az egyelőre fiókban lévő terv is, például, hogy meg kéne jelenni az Amazonon, vagy piacra kéne dobni a pároknak és kisgyerekes családoknak szánt csomag mellett a kutyás verziót is. További termékeken is gondolkozik, a Forever Hands fő célcsoportjára – a párokra – és üzenetére – az együtt töltött minőségi időre – építve, bár az adatok elemzése alapján sok esetben örökké tartó kézszoborból sem csak egyet vesz valaki élete során…