„Salátát termesztünk egy pincében” – ezt válaszolja Szűcs Endre, a bedrock.farm alapítója arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozik a cége. A második körös befektetésénél tartó startup valójában inkább tech cég, de más nézetből azt is mondhatjuk, hogy a világ megmentése bizniszben vannak. End, ahogy startupos körökben nevezik, a StartLAB vendégeként mesélt.
A bedrock.farm ehető növényeket termeszt éttermek és kereskedők számára, vásárlóik között számos top, és Michelin-csillagos hely is akad. Az extra, amit nyújtanak, hogy szezonalitástól és időjárástól függetlenül, folyamatosan kiváló minőségben szállítanak, egyedi technológiájuknak köszönhetően. A saláták ugyanis tényleg egy belvárosi pincéből jönnek, ami lehetőséget ad arra, hogy minden körülményt szoftveres kontroll alatt tartva növekedhessenek. Pontosan annyi fényt, vizet és tápanyagot kapjanak, ami ideálisan szükségük van.
Szeretnél élőben hallani inspiráló vállalkozó sztorikat, feltenni a saját kérdéseidet és hallani azt is, ami csak ott és csak akkor hangozhatott el? Gyere el a StartLAB következő eseményére!
A hit a legszűkebb keresztmetszet
A még mindig csak húszas évei elején járó End mondhatni, hogy vállalkozó alkat, már gyerekként csokit árult, illetve büfét vitt édesapja edzőtermében. Aztán középiskolásként egy hónapot töltött a híres amerikai MIT vállalkozói programjában. A legfontosabb, amit hazahozott az a mélyen beleivódott gondolat, hogy a hatás és a felelősség egyenes arányban áll egymással.
„Ha én a jövőnk egy szeletéért vállalom a felelősséget, ami amúgy borzasztó stressz, akkor ezzel együtt felhatalmazom magam arra, hogy tegyek is valamit. És egy vállalkozás a legjobb formája, hogy lépéseket tegyek azért, hogy a világ olyan irányba menjen, amire vágyom. A vállalkozás nekem eszköz egy olyan jövő megteremtéséhez, ahol szeretnék élni.”
Iskolásként nem volt egyértelmű, hogy mi is lesz “ha nagy lesz”. Volt, hogy építésznek, majd informatikusnak készült, végül hadászatira is jelentkezett – de hamar kiderült, hogy a súlyemelő testalkat nem ideális ehhez a pályához. Végül a hasznosnak bizonyuló mérnök-informatikus szakra jelentkezett. A későbbi vállalkozáshoz emellett fontos elem az élsportolói múltból hozott kitartás is.
„Fölkelsz reggel, elmész edzeni, suli, megeteted a tyúkokat, vissza edzés – ez volt az életem éveken keresztül, és nem volt gond. A nyaraim úgy néztek ki, hogy hazaértem vasárnap egy edzőtábor után, anyukám mosott, aztán bepakoltam és mentem a következőbe. 2-3 nap volt, amikor otthon voltam. Sportolóként ebbe szocializálódott az ember és ez tök hasonló a vállalkozói léthez.”
Endet három dolog érdekelte mindig is: a nagyszüleinél látott mezőgazdaság, a biznisz és a mérnöki munka. Emellett saját bevallása szerint Elon Musk fanatikus. Így találkozott Musk öccsének projektjével is, ami konténeres termesztéssel foglalkozik. Bár a technológia, amit a bedrock.farm használ teljesen más, a Square Roots adta az ötletet, hogy lehet ötvözni a mezőgazdaságot az informatikával. Illetve azt is megmutatta, nem feltétlenül kell több százmillió forint ahhoz, hogy bele lehessen vágni egy mezőgazdasági vállalkozásba.
Kép:Budapest LAB
„Középiskola óta az volt az életem terve, hogy csinálok egy informatikai mérnöki vállalkozást, azt 35 évesen eladom 500 millió forintért és abból elkezdek gazdálkodni. Gazdaságot szerettem volna fürjekkel, tyúkokkal, birkákkal.” Aki mezőgazdasággal foglalkozik, nem kerülheti el a szembesülést olyan globális kihívásokkal, mint a víz- vagy a területhiány, vagy épp az öregedő gazdatársadalom. Endrét is erősen mozgatja, hogy tennie kell azért, hogy egy következő generációnak is legyen egészséges étele. A globális problémák megoldásához viszont arra van szükség, hogy sokan kezdjenek el másként tenni valamit. A bedrock.farm pedig, misszióját tekintve éppen ezért dolgozik. Azért, hogy megmutassa, bárki el tud kezdeni, nagyjából bárhol, fenntartható módon élelmiszert termeszteni. A fő misszió, hogy hozzájáruljanak, legyen elég “mentális kapacitás” a fenntartható élelmiszertermelés fejlesztésére.
„A hit a legszűkebb keresztmetszet, ezért azt mondtuk, hogy mutassuk meg, hogy két egyetemista egy pincéből Michelin-csillagos helyeknek tud salátát termelni.”
Locsolópénz, egy pince és sok kitartás
A bedrock End évek alatt összegyűjtött locsolópénzéből és óriási kitartásból indult el. Az első vetés egy fűtés és folyóvíz nélküli épületben volt – mellesleg az alapító ott is lakott akkoriban. A fürdést az edzőteremben az étkezés egy részét pedig az egyébként a fejlődésben is nagyon hasznos meetupokon oldotta meg.
„Ahány salátát kinyírtam, ha a salátáknak van lelke, tutira pokolra megyek.”
Hogy pontosan hol is van a piac a formálódó ötlethez, az egy séf ismerőssel való beszélgetés után vált világossá. Akkor derült ki, hogy óriási igény van friss, egyenletes minőségű alapanyagra, amit lehetőleg nem többezer kilométerről kell szállíttatni. Olyannyira, hogy a bedrock második megrendelése egy Michelin-csillagos séftől érkezett. A jó éttermeknek a kiszámíthatóan kiváló minőségű alapanyag létszükséglet, aminek biztosítása hatalmas anyagi megterhelés és rengeteg stressz. Az éttermek sok esetben a világ másik végéről rendelnek és tíz különböző beszállítóval vannak kapcsolatban egy alapanyag miatt, hogy biztosan mindig minden rendben legyen. Az, hogy valaki két kerülettel odébbról, ha kell, két óra alatt szállít megbízható minőséget, megváltásnak tűnik – ráadásul nagyságrendekkel fenntarthatóbb megoldás is.
De nem a fenntarthatóság az, ami eladja a terméket – ez mondjuk inkább járulékos előny a vásárlóknak. Az étterem számára az, hogy a beszállító csak pár kilométerre van, nem fenntarthatósági, hanem kontroll szempontból fontos. Ahogy az, hogy a bedrock.farm visszagyűjti termékeik csomagolását is azért vonzó a vásárlóik számára elsősorban, mert csökken az a hulladék, aminek elszállításáért nekik kell fizetni – de ettől még működik az újra doboz. Ahogy az első meglepődés után azt is elfogadják, hogy Endréék a megszokott méret felét kitevő papírra nyomják a számlát – hisz minek nagyobb. “A mi felelősségünk, hogy a környezeti részre figyeljünk”.
Törzs a piacon
A bedrock.farm piacon életképes, idénre már 100 milliós bevétel a cél. Menet közben a koncepció is alakul, most éppen az egyik projekt, hogy a fővárossal dolgoznak együtt, hogy kihasználatlan és kiadhatatlan pincéket hozzanak vissza a város vérkeringésébe. A cég új termesztőhelye így egyúttal oktató-és bemutató helyiség is lesz. Bár saját bevételükből, hagyományos vállalkozásként is megélnének, ahhoz, hogy a fejlődés exponenciális lehessen – ha a mezőgazdaság megreformálása a cél, akkor pedig erre szükség van – startupként, befektetők bevonásával növekednek.
Szűcs Endre, a bedrock.farm alapítója
Kép:Budapest LAB
A cégérték nő, a befektetések egyre nagyobbak, de meg kell küzdeni azzal az ahogy End fogalmaz „szürreális kettősséggel” is, hogy bár vagyon szerint milliárdos, a bankszámláján lehet, hogy éppen csak párszáz forint van. Felelősséget vállal egy milliárdos cégért egy multis fizetés töredékéért, abban bízva, hogy tíz év múlva tényleg vagyonos ember lesz. De a pénz csak olaj a gépezetben, Endre esetében, ahogy hallgatja az ember, egy percig sem kérdés, hogy a végső cél nem a vagyon. “Nem azért veszel kocsit, hogy tankolj bele, hanem hogy eljuss A-ból B-be. De, hogy milyen az a kocsi, és milyen benzint teszel bele, azt érezni fogod azon, hogy milyen gyorsan haladsz.”
End is megerősíti azt a startup befektetők által gyakran hangoztatott nézetet, hogy a siker legfontosabb kulcsa a jó csapat. A bedrock.farm nem család, hanem törzs – egy olyan törzs, ahol mindenkinek van feladata és felelőssége is, ahol megmaradnak az egyének, de a közös misszió eléréséhez szövetségben kell működniük. A törzs leendő tagjainak komoly procedúrán kell átmennie, hogy a tagok biztosak lehessenek benne, az új csatlakozó is ugyanabban és ugyanúgy hisz mint ők. Ez a közös hit pedig a befektetőket is meggyőzi. Az első befektetést akkor kapták, amikor egyetlen szekrényen, egyetlen tálcán kornyadozott a borsó hajtás. De volt hit, akarat és a tapasztalat, amit a séfekkel való beszélgetésből hoztak. Meg a csillogó szem, ami elhitette a befektetővel, hogy érdemes hinni bennük.
21-re is lapot kell húzni
Ahhoz, hogy haladni lehessen, kockázatot is kell vállalni, és persze bírni a felelősséget. „Mi 21-re is húzunk lapot, hátha nullás lesz. Négyszer mentünk csődbe, de nem vettük le a lábunkat a pedálról.”
Hogy ez stresszes? Az. De a növekvő stresszhez Endre szerint a cég növekedésével felnő az ember. Mint mondja, egy éve nem bírt volna annyit, mint most. Ahogy a súlyemelők évekig egy farúddal edzenek, hogy végül bírják a 200 kilót. Vállalkozóként is hasonló a helyzet. Brutál erős kitartás kell hozzá, és végtelen magabiztosság a misszióban, amiért csinálod.
„Startupperként neki kell menni a falnak, amíg csak át nem viszed. Le kell ugrani a szakadékba, és közben építeni a repülőt. A hitet, hogy ez működik, kell fenntartatni évekig, és akkor van rá esély, hogy lesz belőle valami.”
Érdekelnek a korábbi sztorik? Kattints!