Ha megfelelően állunk hozzá, a kudarc csak egy fordulat a sztorinkban, és nem a történet vége. Teljes bukás csak akkor létezik, ha feladjuk.
A külföldön és hazai üzleti terepen egyaránt mozgó szakértők, befektetők, üzletfejlesztők általános tapasztalata, hogy míg a magyar menedzserek többsége retteg a bukástól, és igyekszik rejtegetni a nyilvánosság elől korábbi kudarcait – még akkor is, ha régen túllépett már ezeken és sikeressé vált – a külföldi vállalkozók büszkék arra, ha pályafutásuk során találkoztak már a sikertelenséggel. Nem titkolják, ha előfordult, hogy egy projektet vagy céget nem tudtak sikerre vinni. Sőt, sokan feltüntetik ezt az önéletrajzukban a szakmai tapasztalatok között. A bukás ünnepléséhez hozzátartozik az is, hogy világnapot is szentelnek neki. Az International Day for Failure október 13.
Pontosan tudják ugyanis, hogy a kudarcnak nem feltétlenül van köze ahhoz, hogy mennyire tehetséges valaki, vagy éppen mennyire keményen dolgozik. Vagyis a legtehetségesebbek és a legszorgalmasabbak is bebuknak olykor, és ez az üzleti életben teljesen természetes. A kudarc önmagában nem probléma, sőt, inkább alapja a későbbi sikereknek – amennyiben sikerül felállni utána, és levonni belőle a szükséges tapasztalatokat.
Ez persze nem olyan egyszerű, de megvannak a bevált alapelvek, amelyek segíthetnek.
Kép:Flickr/NicolasNova
- Ne féljünk tőle!
Hányszor estünk el kisgyerekként a bringával, mielőtt megtanultunk tekerni? És ugye, hogy volt életünk során olyan férfi vagy nő, akiért teljesen odavoltunk, ő pedig melegebb éghajlatra küldött – jó eséllyel mégsem adtuk fel egy életre a társkeresést. Ha ezekre az élményeinkre gondolunk, a kudarc az élet teljesen természetes részének tűnik. Miért tekintünk rá máshogy, ha az üzletről van szó?
Miért hisszük, hogy csak akkor vághatnánk bele, ha biztosak lennénk benne, hogy elsőre minden tökéletesen megy majd? Sokan annyira félnek a kudarctól, hogy inkább minden fajta kihívást elkerülnek. Pedig bukni egyáltalán nem kínos, hisz mindössze annyit jelent, hogy képesek vagyunk feszegetni a saját határainkat, próbára tenni a képességeinket. Valójában kiváló tanulási lehetőséget jelent, és növeli a későbbi sikerek esélyét.
„Ha valaki sikeres akar lenni, akkor hibái számát meg kell dupláznia” – Thomas J. Watson, az IBM alapítója
2. Ne általánosítsunk!
Az életnek – különösképpen pedig a vállalkozói létnek – elválaszthatatlan velejárója, hogy olykor kudarcot valljunk kisebb-nagyobb dolgokban. Ahhoz, hogy ez ne húzzon be egy lefelé tartó spirálba, nagyon fontos tudatosítani: ha valamiben elbukunk, az nem azt jelenti, hogy „semmi nem sikerül”. Mindössze annyit mutat meg, hogy az adott dolog az adott módon az adott helyzetben nem működik.
Ha képesek vagyunk a pillanatnyi sikertelenséget a konkrétumok szintjén tartani és tudatosan küzdeni az ellen, hogy általában és végletesen lúzernek érezzük magunkat, mert valami épp nem jött össze, akkor a kudarc mindössze egy epizód. Csak egyetlen mondat a sztorinkban, aminek még koránt sincs vége.
3. Tanuljunk belőle!
Ha a kudarcot nem valami végének tekintjük, hanem csupán egy fajta nagyon hasznos visszajelzésnek, az későbbi sikerünk építőkövévé válhat. Ez egy visszajelzés, hogy valamit másképpen kell csinálnunk, mint ahogy addig tettük. A visszajelzések pedig nagyon fontosak, bármit is építünk. Akkor is, ha nem kértük azokat. Jó hír, ha megfelelően magabiztosak vagyunk ahhoz, hogy a kudarcot ne a világ végeként éljük meg. De fontos az is, hogy megfelelően alázatosak maradjuk és azt is képesek legyünk belátni, nem a világ tehet a bukásunkról. Ne másokat hibáztassunk, ne keressünk külső okokat! Vizsgáljuk meg inkább, hogy mi az, amit benéztünk az adott helyzetben, hisz ennek alapján tudunk tovább fejlődni, és növelni az esélyünket a sikerre.
„Nem hibáztam. Egyszerűen csak találtam 10.000 utat, ahogy nem működik.” – Thomas Alva Edison
4. Lépjünk túl!
Teljes bukás csak és kizárólag akkor következik be, ha feladjuk a további próbálkozást. Amíg újra nekifutunk, addig megvan a siker lehetősége is. Aki képes felismerni a hibákat, amiket elkövetett, és megpróbálja kijavítani azokat, esélyt kap. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy észre vegyük azt a pontot, amikor a kudarc bekövetkezik. Belássuk, amikor valami nem működik, és váltani kell. Persze a próbálkozás hasznos, de csak egy bizonyos határig. Ha valamiről egyértelműen kiderült, hogy nem működik, jobb elengedni. Ez pedig nem is olyan egyszerű.
A leggyakoribb probléma, ami meggátolja a továbblépést, a tagadás, hogy úgy csinálunk, mintha minden rendben lenne. De sokan esnek abba a hibába is, hogy futnak a veszteségek után. Ahogy a szerencsejáték függők kockáztatnak – és aztán vesztenek – egyre többet. Az is gyakori, hogy megpróbáljuk átírni a világot: úgy teszünk, mintha a hiba nem létezne, vagy nem számítana, vagyis, mintha nem is kudarcról lenne szó. Ismerős? Pedig ha nem tudjuk elengedni azt, amibe belebuktunk, hosszabb távon sokkal több kárt okoz majd, aminek nagy részét megúszhattuk volna.
Ha valami elsőre nem sikerül, meg kell próbálni újra és újra, de fel kell ismerni azt a pontot is, amikor váltani kell. Amiről egyértelműen kiderült, hogy nem működik, azt ne erőltessük, inkább az új stratégia vagy termék kidolgozására koncentráljunk.
“Meg vagyok győződve arról, hogy a sikeres és sikertelen vállalkozók között a kitartás a különbség” – Steve Jobs, az Apple alapítója