Vállalkozónak lenni félelmetes dolog. Ijesztő lehet a bukás, a kockázatok kezelése, félhetünk a középszerűségtől, attól, hogy nem fogadnak el mások, a pénzügyi nehézségektől, a változástól/változtatástól, az ismeretlentől… A félelmekkel nincs is semmi baj, teljesen jogos és biológiailag is megalapozott érzelmek — és éppenséggel a vállalkozók mindennapjainak részei. Ezért is nagyon fontos, hogy jó stratégiánk legyen a kezelésükre — hiszen ezen áll, hogy egy-egy kulcsfontosságú helyzetben hogyan reagálunk. Ha hagyjuk, hogy megbénítsanak, esélyünk sincs a sikerre. Inkább tanuljuk meg kordában tartani, sőt akár előnyünkre fordítani a félelmeket!
Szerző: Lázár Fruzsina
„Üss vagy fuss”
De miért ragaszkodik egyáltalán az agy olyan makacsul a félelmekhez? Biológiai meghatározása szerint a félelem idegrendszeri állapotát egy olyan inger váltja ki, ami a biztonságunkra, jóllétünkre nézve fenyegető. Ezt az ingert tudatos félelemérzet, valamint az agyunkba „bekódolt”, ösztönös viselkedés kíséri. A hirtelen stresszhelyzet hatására működésbe lép a szimpatikus idegrendszer, és felkészíti a testünket a fizikai reakcióra, eközben pedig az a képességünk, hogy racionális döntéseket hozzunk, nagymértékben lecsökken. Ilyenkor a helyzettől függően, mint ahogy az erre használatos „üss vagy fuss” kifejezés is jól lefesti, a menekülés és a harc közül kell pillanatok alatt, szinte mérlegelés nélkül választanunk.
Mindez a modern életben kicsit más módon történik, hiszen a mindennapi élet tipikus stresszhelyzeteinél többnyire nem konkrétan az elfutás és a párbaj között vacillál az ember. Itt is gyakran megjelenik azonban ugyanaz a bénító félelem, amikor váratlan helyzetekben kell helytállni, vagy fontos döntéseket kell meghozni, amik a megélhetésünkre, az egész jövőnkre is hatással lehetnek. Az ösztönös reakció leküzdése ilyenkor kifejezetten trükkös lehet.
A vállalkozókra talán a leginkább jellemző félelem-fajta az, amit a szakirodalom szorongásnak nevez. Ez az érzés a helyzet előreláthatatlanságához kapcsolódik — az abból fakadó tehetetlenséghez, hogy képtelenek vagyunk precízen megjósolni, mi is fog történni, és kockáztatnunk kell ahhoz, hogy megtudjuk.
Kép:Pixabay
Mi rejlik a kockázat mögött
Az, hogy mit is tartunk fenyegetőnek, nagyon sok tényezőtől függ, mondja David Ropeik, aki 20 éven keresztül vizsgálta ezt a témát. A kockázatos szituációk egyszerre hatnak a logikus gondolkodásunkra és az érzelmeinkre is — ezért van például, hogy ha mi okozzuk a kockázatot, kevésbé félünk, mint ha rajtunk kívül áll az ok, vagyis nem tudjuk kontrollálni a folyamatot. Ropeik meghatározó faktorként említi még a – a folyamatba, végeredménybe vetett – bizalmat, a helyzet vagy a helyzetet okozó személy/történés ismerősségét, illetve azt, hogy az adott helyzet mennyire érthető/átlátható. Érdekes, bár nem meglepő, hogy az élvezettel is kecsegtető esetekben mindig sokkal szívesebben és könnyebben kockáztatunk.
Hiába ember és helyzetfüggő, hogy mit tartunk kockázatosnak, az, hogy hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket, eléggé egységes: általában mindent megteszünk, hogy elkerüljük őket.
A vállalkozók azonban valahogy másképp működnek ebben a tekintetben.
Ők sokszor inkább vállalják a pénzügyi, érzelmi vagy egyéb veszteség lehetőségét, és a kockázatvállalás potenciális pozitív következményeire koncentrálnak. Arra, ami miatt megéri bevállalni a lehetséges rosszat is.
Ez egyáltalán nem könnyű, mert sajnos az agyunk úgy működik, hogy a bizonytalanságnál még a negatív kimenetel gondolatát is jobban elviseli. Stresszesebb ugyanis, ha nem tudjuk, mi fog történni, mint az, ha biztosak vagyunk egy negatív dolog bekövetkeztében. Ezért sok gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy az irányításunk alatt tudjuk tartani saját érzelmi folyamatainkat, és ne engedjük, hogy az ismeretlentől való félelem eltántorítson céljainktól.
Ismerd meg magad
Persze nincs olyan ember, aki ne félne az ilyen helyzetekben, vagy ha mégis, az sem egészséges dolog… A félelemre való reagálás képessége viszont tanulható. Aki pedig az életét egy a kétes kimenetelű ügyre teszi fel (mint minden vállalkozó), jól teszi, ha a tanulást önmaga megismerésével kezdi. Az első lépés ugyanis, hogy kitapasztaljuk saját határainkat.
A lehető leghatékonyabb viselkedési mód a biztonsághoz pedig az, ha a komfortzónánkban maradunk. Ez viszont a legnagyobb öngól, amit csak el lehet képzelni. Ugyanis, ha biztosra mész, egyszerűen leáll az agyad. A komfortzónánkon belül ugyanakkor ismerős terepen mozoghatunk, és így nem kell tartanunk a lefagyástól, vagy attól, hogy a helyzet érzelmi nyomása alatt impulzív döntéseket hozunk. Persze az, hogy mi esik kívül ezen a bizonyos komfortzónán, mindenkinél más: valaki lazán elmegy egy buliba, ahol senkit nem ismer, és az este végére már tíz új barátja van. Mások a pizzafutárnak intézett telefont is ötször elgyakorolják, nehogy belegabalyodjanak a mondanivalójukba.
Ezért a félelmeink kezeléséhez elengedhetetlen, hogy kitapasztaljuk a saját határainkat, és ahelyett, hogy a beláthatatlan jövő kockázatosságán aggódnánk, a célunkhoz vezető egyes, konkrét lépésekre koncentráljunk. Figyeljük magunkat, reakcióinkat a stresszes helyzetekben, építsünk a korábbi sikeres tapasztalatok motiváló erejére, és mindig legyünk nyitottak az új lehetőségekre, utakra.
A profi know-how-ja
De hogyan lehet egy olyan szituációt gyakorolni, ami szinte mindig teljesen újszerű és váratlan formában jelentkezik? Ezt a kérdést akár így is feltehetnénk: hogyan lehet olyasmiben rutint szerezni, aminek éppen az a lényege, hogy kiszámíthatatlan?
Az amerikai Tim Ferriss sikeres vállalkozó, író és befektető. Többször is tartott TED előadást félelmeiről, és arról, hogyan dolgozott ellenük, jobban mondva velük. Meggyőződése ugyanis, hogy a legjobb eredményei azzal kezdődtek, hogy szembenézett azokkal a dolgokkal, amiktől a legjobban félt.
„A félelem a barátod. Néha azt mutatja meg, mit ne tegyél, de sokszor éppen arra mutat rá, amit meg kell tenned”
mondja a Smash fear, learn anything című előadásában. Ferriss szerint a legnagyobb eléréseink hamis, félelmekben gyökeredző elképzelések és leellenőrizetlen feltételezések mögött bujkálnak. Azt mondja, a legjobb stratégia, ha a szorongást okozó helyzetekben mindig azokra a tényezőkre koncentrálunk, amire hatással tudunk lenni.
Az erre megalkotott módszere, a fear-setting („félelemkitűzés”, célkitűzés helyett) a következő lépésekből áll:
- a félelem konkrét megfogalmazása,
- a rossz következmények megelőzésére, illetve kijavítására vonatkozó terv felállítása,
- majd a kockáztatásból származó lehetséges előnyök listázása.
Mindezek megosztása mellett egy kritikus dologgal is szembesít: minden esetben gondolnunk kell arra, mit veszítünk, ha a tétlenséget választjuk. Milyen hatással van az életünkre, ha nem cselekszünk? Hiszen – egyszerű tény, de sokszor nem gondolunk bele – a legnehezebb döntéseink azok, amiket a legfontosabb meghoznunk.
Ferriss személye csak egy élő és nagyszerű példa arra, hogyan ragadjuk meg a félelmeinket, és változtassuk őket olyan eszközzé, ami segíthet minket céljaink elérésében. Sok önismereti törekvés, nyitottság, töretlen bizalom és küzdeni akarás kell hozzá, de megéri. Végtére is a félelmeinken túl az álmaink várnak ránk.