Garázsban esztergált bicikli fékpofákkal indult a ma már négymilliárdos bevételű Neuzer Kerékpár története. Az alapító, Neuzer András a COLLAB #4-en őszintén beszélt arról, hogy hogyan akar kevesebbet dolgozni, hogy miért nem foglalkozott márkaépítéssel, és, hogy mit használ ma is a szocializmusban tanult dolgok közül.
„Mindig találtam valamit, amit meg kellene csinálni, ebből lett egy saját kezűleg épített garázs, amiben elkezdtem bicikli alkatrészeket gyártani úgynevezett „cigány” szerszámokkal” – kezdte történetét a ma már milliárdos árbevételű Neuzer Kerékpár Kft. tulajdonosa, Neuzer András a COLLAB powered by Budapest LAB &MOME+ negyedik eseményén.
A COLLAB / powered by Budapest LAB – MOME+ egy olyan fórum, amely helyet ad a design szakma és a hozzá kapcsolódó más szakterületek közös gondolkozásának, kérdésfelvetéseinek és azok megválaszolásának, a sikerek és a sikeresen átlépett kudarcok megosztásának. A beszélgetések témája a vállalkozásindítás és a talpon maradás, mindig más aspektusból megközelítve. Az első esemény vendégei a USE UNUSED tervezői voltak.A második esemény során a Maform tervezőivel beszélgettünk a termékfejlesztés folyamatáról. Harmadik eseményünkön a Kreinbacherrel a prémium márkaépítés állt a középpontban.
És miért épp bicikli? Az alapító a saját biciklijéhez próbált megfelelő alkatrészt találni sikertelenül. Több boltban járt, az egyik helyen pedig a boltos azonnal meglátta, hogy egy „aranybányával találkozott” az ügyes kezű mérnök személyében, és egy hosszú listát adott le, hogy mi minden kellene szállítani neki.
Neuzer András a COLLAB#4-en
Kép:Lakos Máté
Növekedés, de nem minden áron
Fél évvel később már harmincan dolgoztak a keze alá. Persze ehhez több kellett azért, mint egyetlen kerékpárboltos megrendelő. A sikerben biztosan szerepe volt annak, hogy Neuzer szerint a 80-as években bárki bármibe kezdett az sikeres lett, csak elhivatottság kellett hozzá. Szó szerint mindent el lehetett adni. De szükség volt azért ennél sokkal aktívabb lépésekre is: akkori munkahelyéről mérnökként elküldték egy szakmai kiállításra, ahol arra jutott, ami ott ki van állítva, azt mind meg tudná csinálni maga is. Az egyik ott kiállító céget kereste fel, hogy megmutassa otthon gyártott kerékpár alkatrészeit. A cég rendelni akart, Neuzer pedig – mint kiderült – fájdalmasan alacsony árat mondott a termékeire. Szerencséje volt, hogy a beszerzésért felelős hölgy „felalkudta” azt a „KGST árra”. De nem a vártnál jobb bevétel volt az egyetlen sokk. Az első rendelés leadásánál szólt, hogy valami tévedés lesz: nem tették ki a tizedesvesszőt, vagy mi, így pedig olyan, mintha 80 000 darabot rendelnének. Kiderült, valóban tévedés van, csak éppen nem úgy, ahogy András gondolta: a számsor elejéről maradt le egy egyes… Így jött be az első, 180.000 darabos rendelés.
„Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de két hét múlva már húszan dolgoztak nekem, hogy le tudjuk szállítani a rendelést.”
A 90-es évek elején német partnerekkel is próbálkozott – akkor éppen divatékszerek gyártásával – amiből nagy átverés, és így egymillió forintos hitel lett. Mivel nem volt miből visszaadni az akkoriban nagyjából három lakás árát jelentő összeget, ki kellett találnia, hogyan kereshet ennyi pénzt. Arra jutott, hogy ha már a kerékpárhoz ért, legyen kerkékpárbolt. „A bolt nagyon ment, amit vettem egyik nap, másnap el is adtam” – mondta Neuzer, innen indulva pedig organikusan, lépésről lépésre fejlődött a cég. Elkezdtek az innen-onnan vásárolt alkatrészekből bicikliket összerakni, ’93-94-re már az eredeti, disznóólból kialakított üzlet helyett egy kisebb üzemben. Pár évvel később már vázat is festettek, még egy kicsit később saját vázat is hegesztettek – mindig azt, amire úgy tűnt, a piacnak igénye van.
Bár akkoriban, mint mondja, „csalogató ingerek” várták mindenhol, hogy mi mindenből lehetne üzletet csinálni, Neuzer András végig ragaszkodott ahhoz, amihez ért: a biciklihez. (Hosszú távon azért szélesedett a portfolió, igaz külön cégekbe kiszervezve. Az igényekre ugyanis minden területen érdemes reagálni, ahogy Neuzer András mondja: „ha kell, biciklit gyártunk, ha kell, papírhajót”.)
A növekedést mindig – a mai napig – hitelből finanszírozta. Véleménye szerint nincs azzal semmi baj, amíg több a kintlévőség, mint a tartozás. A költségek csökkentésével és a folyamatok egyszerűsítésével sikerült rohamléptekkel növelni a termelést. Elérték azt a pontot is, amikor a tulajdonos belátta, nem árbevételben kell tovább növekedni.
„Először úgy gondoltam, ha elérjük az egymilliárd forintos árbevételt, attól megnyugszom, az olyan szép. De aztán a kettő mégiscsak szebb, a három még annál is szebb…”
Négymilliárd forintos árbevételnél érezte úgy, a cég túlnőtt a számára ideális határon. Bár lehetőség a mennyiségi növekedésre továbbra is lenne, Neuzer szerint a saját határokat is fontos belátni, így inkább másféle fejlesztésre koncentrál.
„Célom, hogy minél kevesebbet dolgozzak”
Sok fiatalnak adnak munkát, a pakliban pedig az is benne van, hogy ők nem feltétlenül maradnak hosszú távon a cégnél. Ha valaki nem tudja a Neuzernél beteljesíteni a vágyait, jobb, ha továbbáll. A náluk nevelkedő emberek „sajnos” jók és piacképesek, ezért sokukat elcsábítja a konkurencia – mondja a vezető.
Varga Mihály, a Neuzer vezető tervezője frissen végzett formatervezőként maga jelentkezett a céghez egy saját projekttel, egy kerékpáros utánfutóval – ebből egyébként azóta termék lett.
„Mindig funkcionális termékeket szerettem tervezni, amik ugyanakkor örömet okoznak az embereknek. A bicikli rendkívül szép eszköz, és bár ez sokakat talán meglep, eszement sok mindent lehet tervezni rajta.”
Alkalmazott tervezőként nem titok, hogy nem mehet teljes mértékben a saját feje után és olykor bizony konfliktusok is vannak. A tervező és a tulaj közötti ellentétek alapja sokszor az, hogy míg Neuzer gépészmérnökként inkább a funkcióra és (költség)hatékonyságra szeret koncentrálni, a tervezők nyilván más szempontokat is figyelembe vesznek. András és Misi is bevallotta, hogy rengeteget harcolnak, de mint mondják, ez egy „kellemes harc”, ahol a tervezői és üzleti gondolkodás összecsiszolódása végül piacképes termékhez vezet.
Kép:Lakos Máté
A családi támogatásnak ebben a cégben is fontos szerepe van, ha nem is a megszokott módon. A cég fejlődésében ugyanis fontos szerepe volt András feleségének, aki nagyon szeretett tanulni. Ő ment el felsőfokú vám tanfolyamra, külkereskedői végzettséget szerzett és sok minden mást tanult, amire éppen szüksége volt a cégnek. Tőle pedig a cégvezető is megtanulta, amit kellett.
„Igyekszem összeszemezni a más tudását és azt felhasználni. A célom, hogy minél kevesebbet dolgozzak. Ez pedig csak úgy megy, ha összecsipegetem azt a tudást, ami máshol már megvan, behozom azokat az embereket a cégbe, akik résztémákhoz nagyon jól értenek.”
Neuzer Andrásnak az is fontos, hogy ne legyen benne a projektek minden szakaszában, és mindenki meghozhassa saját döntéseit és elkövethesse saját hibáit. Ez az önállóság egyrészt fontos motiváló erő a fiatal kollégáknak, de hasznos azért is, mert Neuzer szerint igazán mindenki csak a saját hibáiból tanul. Mint mondja, a hibákra szükség van, ha segítenek abban, hogy az adott embert, vagy akár az egész céget jobb irányba fordítsák hosszú távon. Ezért igyekszik csak akkor beavatkozni, ha tényleg komoly baj lenne nélküle.
A bevált módszer
A nyugodt működés egyik alapja a vállalatvezető szerint, hogy mindig több kisebb vevőtől jöjjön a bevétel. Ez a fajta több lábon állás nagyobb biztonságot jelent. Fontos, hogy több stabil piacot alakítsunk ki úgy, hogy egyik se legyen annyira domináns, hogy annak esetleges bedőlése bedöntse a céget is – tanácsolja.
„Sok mindennel próbálkozunk, újítunk, de abban a körben, amiben tudjuk, hogy jók vagyunk. Ez biztosítja a folyamatos fejlődés lehetőségét. A tömegtermelésből a legkönnyebb megélni, mi mégis évi százmilliót költünk fejlesztésre, hogy mást csináljunk, mint mások. Kölcsönzős kerékpárt, teherbiciklit készítünk, amit alig pár tucat cég gyárt a világon. Ez pedig azt jelenti, hogy ismerik a cégünket Európában. Találni kell valamit, ami más, mint a többieknél és ott mutatni nagyot.”
Nem márkát, biciklit épít
Bár a Neuzer hatalmas termékportfolióval bíró, impresszív méretű és sikerű cég, a nevét valószínűleg mégsem ismerik annyian. Ennek oka, hogy viszonylag későn kezdtek el a jó termékek értékesítésén túl a tudatos márkaépítésre koncentrálni.
„Olyan környezetből jöttem, ahol a tehetséget inkább titkolni kellett, ezért eleinte inkább zavart, hogy megjelenik a nevem.” Először a Neuzer helyett semlegesebb nemzetközi nevekkel próbálkoztak, de ennek szabadalmi ügy lett a vége, így végül is biztonsági játékként tértek vissza a Neuzerhez mint márkanévhez.
Neuzer András saját bevallása szerint sose fókuszált a következetes márkaépítésre, nem érezte elég fontosnak. De az évek alatt meggyőződött róla, hogy erre is kell költeni.
„Én gépészmérnök vagyok, azok azt szeretik, ha valami olajos és zakatol. Nem éreztem elég fontosnak a márkaépítést, de már látom, hogy ennek hiánya hiba volt. De ma sem az az igazi büszkeség, hogy rajta van a nevem a termékeken, hanem hogy több mint húszéves kerékpárjaikat még mindig látni az utakon” – mondta az alapító.