De mi köze a felsőoktatásnak a vállalkozásfejlesztéshez?

Mit tehet a felsőoktatás a vállalkozási hajlandóság növelése érdekében? A kutatások szerint sokat, de nem pont úgy, ahogyan eddig tette. A BGE tudományos konferenciáján felszólaló nemzetközi szakemberek szerint a valós eredményekhez a praktikus tudásátadás helyett a gondolkodásmód megváltoztatására és a kapcsolatépítésre érdemes koncentrálni.  

Európa-szerte gond a fiatalok alacsony vállalkozási hajlandósága, Magyarországon pedig a probléma az átlagosnál is súlyosabb. A GUESSS (Global University Entrepreneurial Spirit Students’ Survey) kutatás legutóbbi eredményei szerint a hazai hallgatók a vállalkozói hajlandóságot mérő 1-10-ig tartó skálán 3,8-as értéket értek el. Hogyan tud hozzájárulni a vállalkozásfejlesztéshez és a vállalkozási hajlandóság fejlesztéséhez a felsőoktatás? Ez volt a témája a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) a Magyar Tudomány Ünnepe programsorozat részeként szervezett konferenciájának.  

diplomázó hallgatók

Kép:Shutterstock

Ambíciónk, hogy Közép-Európa vezető vállalkozásfejlesztési képző intézményévé váljunk. Zászlóshajóként meghódítva az új területeket ugyanakkor elsőként vállalva az ezzel járó kockázatokat és esetleges kudarcokat is – mondta köszöntőjében Prof. Dr. Heidrich Balázs, a BGE rektora.  Öt éve az alapképzés része a finn mintára működő Team Academy, ahol a hallgatók a frontális oktatás keretei közül kiemelve, a maguk által közösen alapított vállalkozások működtetésén keresztül sajátítják el a szükséges tudást. Emellett idén harmadik évfolyama indult el a Vállalkozásfejlesztés Mesterszaknak. A vállalkozásbarát egyetem stratégia részeként jött létre a Budapest LAB Vállalkozásfejlesztési Központ is, hogy összefogja az Egyetem ilyen irányú törekvéseit.  

Irányítani az áramlatot  

Bár a városi legendák szívesen hangoztatják ennek ellenkezőjét, számos példa bizonyítja, hogy a jobb képességű emberek valóban nagyobb eséllyel lesznek sikeres vállalkozók. Bár a világ legsikeresebb vállalkozói közül sokan (Bill Gates, Mark Zuckerberg vagy Richard Branson például) félbehagyták egyetemi karrierjüket, de ez sokkal inkább azért történt, mert képességeik magasan meghaladták az egyetemek által elvárt szintet – vetette fel provokatívra hangszerelt előadásában Prof. Dr. Hein Roelfsema, az Utrecht University School of Economics professzora, az Utrecht Center for Entrepreneurship and Innovation igazgatója. A szakember szerint az is közkeletű vélekedés, hogy valódi vállalkozók bevonása az oktatásba növeli a vállalkozási hajlandóságot – a tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy bár a jó példák bemutatása valóban hatékonyabb tudásszerzést biztosít, a vállalkozási hajlandóságra nincs pozitív hatással. Valójában összességében kevés bizonyíték van arra, hogy a vállalkozásoktatás erősítené a vállalkozási hajlandóságot. A kutatások azt mutatják, hogy az eredmények érdekében a praktikus tudásátadás és készségfejlesztés helyett sokkal inkább a gondolkodásmód megváltoztatására és a pszichológiai faktorokra kéne hangsúlyt helyezni. Az egyetemek hatása pedig erősebb, ha a mennyiség helyett a minőségre, a konkrét tudásátadás helyett a fogalmi megalapozásra koncentrálnának a vállalkozásfejlesztési képzésekben.  

Hogy mi az, ami a legjobban működik, azt jelentősen meghatározzák a kulturális különbségek – teszi hozzá Dr. Radácsi László, a Budapest LAB Vállalkozásfejlesztési Központ igazgatója. Ahol a közbeszédnek nem része évszázadok óta a sikeres vállalkozó mintája, ott igenis szükség van a jó példák bemutatására és valóságos teljesítménnyel sikeressé vált vállalkozók bevonására az oktatásba – hangsúlyozza a szakember.

Valószínűleg mindenki ismer olyan képet, ahol egy hajótörött kucorog egy apró szigeten, egy kókuszpálma alatt. De honnan került oda az a kókuszpálma – tette fel a kérdést Roelfsema professzor. És hogy jön ez ide? Ennek megértéséhez érdemes tudni a kókuszról, hogy nem sok mindenre van szüksége a növekedéshez, csak egy kis földre és vízre. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy kemény héja miatt a kókuszdió nagyon sokági képes életben maradni azután is, hogy leesett a fáról. Így képes lehet arra is, hogy elguruljon a tengerhez, elússzon messzi földre, és ott fává fejlődjön. Roelfsema professzor szerint a fiatal vállalkozóknak a kókuszhoz hasonlóan megvan az a képességük, hogy sokáig életben maradjanak úgy, hogy nem sok mindenre van ehhez szükségük. Az oktatás nem tehet semmit azért, hogy a kókusz keményebb legyen. Amit adhat, a föld, ahol fejlődni kezdhet, illetve az áramlat irányítása, ami alkalmas sziget felé terel.  

A professzor szerint az egyetemek egyik legfontosabb szerepe, hogy biztonságosabbá tegyék a vállalkozóvá válást az ökoszisztéma fejlesztése révén, és hogy a konkrét és elavuló információátadás helyett a vállalkozói gondolkodás átadására koncentráljanak. A vállalkozásfejlesztési képzéseknek komplett „csomagot” kellene kínálniuk, akadémiai képzéssel, startup támogatással, és valorizációval, valamint felkészüléssel a negyedik (és ötödik?) ipari (?) forradalomra. Szélesebb körben pedig az ökoszisztéma szereplőinek szoros együttműködésére lenne szükség nem csak az oktatási rendszerben, de azon túl is, hogy nemzeti szintű stratégiák születhessenek a vállalkozásoktatás eredményesebbé tétele érdekében. Miért tartoznak például a hagyományos akadémiai oktatástól elmozduló alkalmazott egyetemek az oktatási, és nem a gazdasági minisztériumokhoz? – vetette fel az előadó.  

„Az egyetemek feladata tágabb értelemben is változik, hiszen olyan szakmákra kell felkészíteni a hallgatókat, amelyek ma még nem léteznek, olyan technológiák használatára, amelyeket még nem fejlesztettek ki, hogy olyan problémákat oldjanak meg, amelyeket ma még nem azonosítottunk”

Specialisták helyett neo-generalisták”   

„Az egyetemek feladata tágabb értelemben is változik, hiszen olyan szakmákra kell felkészíteni a hallgatókat, amelyek ma még nem léteznek, olyan technológiák használatára, amelyeket még nem fejlesztettek ki, hogy olyan problémákat oldjanak meg, amelyeket ma még nem azonosítottunk” – mondta Wim Fyen, a KU Leuven vállalkozói hálózatának (Lcie – Leuven Community for Innovation driven Entrepreneurship) alapítója és innovációs menedzsere. Az egyetemeknek már nem kész tudáscsomagokat kell átadnia, hanem adaptálódásra és élethosszig tartó tanulásra kell felkészíteniük a hallgatókat. Az eddigi specialisták helyet „neo-generalistákat” kell képeznünk – mondta a szakember, aki szerint ennek érdekében az egyetemi oktatásnak a mostaninál sokkal inkább interdiszciplináris irányba kéne fordulnia. A Mr. Fyen által vezetett Lcie azon dolgozik, hogy a vállalkozói gondolkodást minden egyetemi szak minden hallgatójában elültesse a készségfejlesztés, az induló vállalkozások anyagi támogatása és a közösségépítés révén. Ez utóbbi a szakember szerint különösen fontos mind fizikai, mind szellemi értelemben. Ezt támogatja a PIP (product innovation project) rendszer is, amelynek keretében az egyetem különböző szakjain tanuló hallgatók egy közös probléma megoldásán dolgoznak. Szemináriumok és workshopok támogatta innovációs folyamatokkal keresnek megoldást egy-egy problémára, és az eredményük üzleti megvalósíthatóságát is bizonyítaniuk kell.  

diáklány egyetemi órán

Kép:Shutterstock

A felsőoktatási intézmények alap missziója is változott az idők során – csatlakozott Arno Meerman, a University Industry Innovation Network (UIIN) társalapítója és vezérigazgatója, aki az üzleti és egyetemi szféra együttműködéséről beszélt. (A szervezetnek nyár óta a BGE is tagja.) Évszázadokig kizárólag az oktatásra koncentráltak, ezután került fókuszba a kutatás, majd még sokkal később a tudástranszfer. Tévedés azonban azt gondolni, hogy az egyetemi-üzleti együttműködés kizárólag technológiai transzferre, szabadalmakra és licenszekre korlátozódhatna. Az alapkutatástól a megvalósítás akár utolsó szakaszáig lehetséges értékteremtő együttműködést kiépíteni – hangsúlyozta a szakember. Az együttműködő felek különböző motivációval vesznek részt ezekben a kapcsolatokban, abban viszont nincs különbség, hogy az együttműködés legfontosabb facilitátorai minden oldalról a bizalmi kapcsolatok. Az élő kapcsolat az alapja annak, hogy a cégeknek rálátása legyen az egyetemen belül formálódó korai startupokra, vagy egyáltalán felmerüljenek lehetséges közös projektek üzleti szféra és felsőoktatás között. A kapcsolatok kialakulásához szükséges az egyetemek dolgozóinak tréningezése is, mert az adatok azt bizonyítják, hogy az egyetemi közegben eltöltött évek csökkentik az üzleti szférával való együttműködés iránti nyitottságot. Meg kell tanítani az embereket, hogyan változtathatják meg a szervezetük működését és hogyan kezeljék stratégiai szinten ezeket a kapcsolataikat – akár egyetemi, akár üzleti oldalról érkeznek.   

Az egyetemek részéről a változás érdekében a legfontosabb, hogy a vezetés tisztán határozza meg, hogy a vállalkozásfejlesztés prioritás

Mit tehetnek az egyetemek?  

Komoly gond, hogy a vállalkozói ökoszisztéma építésében a nagyvállalatok és a kormányzat jelenleg tulajdonképpen teljesen haszontalanok, így valójában, minden korlát ellenére, az egyetemek az egyetlen szereplők, amelyek képesek táplálni ennek fejlődését – mondta a délutáni szekcióülésen Hein Roelfsema, vitába bonyolódva Arno Meermannal. A UIIN vezetője szerint bár az egyetemeknek fontos szerepe van az ökoszisztéma építésben, nem vezetői annak. Úgy véli, hiba lenne elvitatni például a kockázati tőke befektetők, vagy a hallgatói innovációkat előszeretettel támogató nagyvállalatok kiemelkedő szerepét.  

Az egyetemek részéről a változás érdekében Hein Roelfsema és Arno Meerman szerint is a legfontosabb, hogy a vezetés tisztán határozza meg, hogy a vállalkozásfejlesztés prioritás – ahogy a BGE esetében megtörtént – hisz ez az alapja annak, hogy változni kezdjen a diskurzus. A tiszta irány mellett a megfelelő források allokálása is elengedhetetlen, ezután indulhat el az együttműködések felépítése. Arno Meerman szerint nagyon fontos kilépni, és megmutatni magunkat a támogató szervezeteknek és a piacnak, valamint megnyitni az egyetemi szervezeteket azon szakemberek előtt, akik képesek a belső változások és a tudományos publikációk mellett az üzleti szféra számára értelmezhető, közös értéket teremtő aktivitások elindítására. 

Európában előszeretettel hivatkozunk az alacsony vállalkozási hajlandóság indoklásaként a kulturális és történelmi háttérre, amely nem kedvezett a vállalkozói készségek fejlődésének, a kockázatvállalásnak, de – mondta Hein Roelfsema – most éppen az látszik, hogy a világ legnagyobb vállalkozói potenciáljával rendelkező országa a kommunista Kína. Nem hivatkozhatunk hát a világ végéig a történelmi meghatározottságunkra ezen a területen.