Baróthy Anna cége, a sokszorosan díjazott S39 Hybrid Design „organikusan”, vagyis stratégia nélkül fejlődött jó sokáig. Dizájnról és üzletről, női vállalkozásról beszélgetett a vállalkozó-tervezővel a COLLAB powered by Budapest LAB & MOME+ szezonzáró beszélgetésén Dr. Radácsi László, a Budapest LAB igazgatója.
S39 Hybrid Design – most épp így hívják a céget, amit Baróthy Anna, a COLLAB #5 vendége vezet. De volt már Szövetség 39, S39, Közösség, Manufaktúra – valódi név káoszt talál, aki utána akar nézni Anna munkásságának. Ez, mint kiderült, jól tükrözi a szervezet organikus fejlődését.
„A káoszban jól lekövethető, hogy hogyan igyekszem mostanra artikulálni, hogy kik vagyunk mi most. Pár évvel ezelőtt szóltak a barátaim, hogy Szövetség 39 nem jó név, nem lehet külföldön kiejteni, egyébként is most már a brandek időszaka van, lépést kéne tartani. Így végül arra jutottunk, hogy megmarad egy „jel”, ami az előző névre utal – ami egyébként az első műhely címe volt. Eredetileg a névben szerepelt még a Manufaktúra szó is, de azt közben elhagytuk, nehogy ez korlátozza később a cég növekedését.”
De mit is takar a név? Az S39 saját meghatározásuk szerint építészeti környezetbe illeszkedő komplex művészeti tartalmakat tervez és valósít meg. Betonnal és üveggel dolgoznak tervezőirodaként, de Anna elmondása szerint a munka értékes része, hogy személyesen kíséri végig az iroda terveinek megvalósítását is. Az építészeti projektek mellett termékeket is fejlesztenek, ebből jelenleg négy van piacon, és Anna elmondása szerint egy darabig nem is lesz több, mivel rengeteg munkával és rengeteg befektetéssel jár a fejlesztés, és a termékek esetében hosszú távú megtérüléssel kell számolni.
A COLLAB / powered by Budapest LAB – MOME+ egy olyan fórum, amely helyet ad a design szakma és a hozzá kapcsolódó más szakterületek közös gondolkozásának, kérdésfelvetéseinek és azok megválaszolásának, a sikerek és a sikeresen átlépett kudarcok megosztásának. A beszélgetések témája a vállalkozásindítás és a talpon maradás, mindig más aspektusból megközelítve. Az első esemény vendégei a USE UNUSED tervezői voltak.A második esemény során a Maform tervezőivel beszélgettünk a termékfejlesztés folyamatáról. Harmadik eseményünkön a Kreinbacherrel a prémium márkaépítés állt a középpontban. A negyedik eseményen egy valódi magyar garázscég, a Neuzer kerékpár került a középpontba.
A kislányok és a beton
Hogy Anna művész lesz, az gyerekkorától nem volt kérdés. Mindig érdeklődött a terület iránt, nyolcgyerekes családjukban pedig a szülők is elfogadták, hogy néhányan kreatív pályát választanak. Anna eredetileg kerámia szakon tanult, végül már akkor piaci szempontokat figyelembe véve fordult az üveg felé. Úgy látta ugyanis, hogy a kísérleti kerámia időszaka kezd lehanyatlani, az üveget kortársabb anyagnak látta, több lehetőséggel.
„Olyasmit szeretek csinálni, ami megmarad. Dolgoztam egyetem alatt díszleteken és elképesztő frusztrációt okozott, hogy azonnal lebontják azokat. A betonban szeretem, hogy ha elásod valahova, ezer év múlva kiáshatja valaki. Egyébként pedig nőies anyag. Alkalmazkodó, készséges, lágy, amíg meg nem szilárdul.”
Stratégia? Nincs nekem arra időm
A cég és Anna számos díjat nyert el fejlesztéseivel, termékeivel, mégis úgy érzi, a márkát még csak most kezdi el építeni. A 2004-ben indított vállalkozásban 2013-2014-ben készült először üzleti terv, egy termék kapcsán – igen, közgazdászok ne figyeljenek – és 10 év után az első stratégia. A cég így is elműködött, de Anna is bevallja: erőből. Két évvel ezelőtt viszont megkereste két kreatív vállalkozás menedzsmenttel foglalkozó hölgy, hogy dolgoznának a céggel.
„Megkérdezték, van-e stratégiánk. Mondtam, hogy nincs nekem ilyesmire időm, örülök, ha a napi dolgokkal megvagyok. Jön a feladat, elvégzem. A pénzzel mindig gond van, nem volt tervben, hogy ilyen tanácsadókra költsek, de akkora feszültség volt bennem az üzleti ügyek miatt, hogy úgy döntöttem, nézzük meg.”
A tapasztalatok alapján megérte a dolog, nagy szükségét látja az ilyen fajta menedzsment segítségnek a kreatíviparban, mivel, mint mondja, „nem olyan az agyunk. Nem a pénz mozgat, ami gond, mert ha azt akarom csinálni, amit csinálok, akkor bizony tisztában kell lenni a pénzzel.” Ezért véleménye szerint óriási piaca lenne a kreatívokat segítő menedzsereknek.
És, hogy miért döntött mégis a vállalkozás mellett tíz évvel ezelőtt? Mert rájött, hogy nem akar „mások gondolataiért működni úgy, hogy a közben a sajátodat meg elhanyagolod. Azért csináltam vállalkozást, hogy a saját világomat alakíthassam ki, én dönthessem el, hogy mind dolgozom és kik azok, akikkel együtt szeretném tölteni az életem egy jelentős részét.”
Nő, vezető, vállalkozó
„Nekem a vezetés kihívás volt, mert sokáig azt hittem, hogy vezetni azt jelenti, hogy a többiek fölé helyezem magam. Idővel megtanultam, hogy nem ezt jelenti, és hogy ha nem vállalom, akkor káosz lesz, ami feszültségeket jelent.”
Az első alkalmazottját ösztöndíjasként, a saját ösztöndíja terhére vette fel. Ez volt a fedezet arra, hogy biztosan ki tudja fizetni a bért akkor is, ha mégsem jön be az első megrendelés, amire épp számított. A megrendelés bejött, a cég azóta növekszik. Bár nem szándékos, de tény, az alkalmazottak jelentős többsége nő, az építőiparban ez, és a női vezető is szokatlan dolog. Anna azonban ennek inkább előnyeit, mint hátrányait látja.
„Semmi problémám nem volt azzal, hogy nőként vállalkozzak. A módszertanban sok olyan női készséget használok, ami máshogy tesz hatékonnyá, mint a férfi kollégáimat. Sok időt töltök azzal, hogy beszélgetek emberekkel, hogy miként értik a feladatot, mit tudnak vállalni belőle, mit szeretnének magukra vállalni. Nőként tapasztalataim szerint jobban elfogadják, hogy kérdezek, hiszen nem várják, hogy „megmondóember” legyek. Ezért a mi módszertanunkban a megértés, a hibakeresés helyett a megelőzés és a partnerek érzelmi állapotának kezelése is fontos elem.”
Nehézség ugyanakkor megtalálni azokat a női mintákat, akik képesek a vállalkozással összeegyeztetni a családi életet. Anna szerint fontos lenne beszélni arról, hogy például egy szülés utáni depresszió esetén ki és hogyan vette át az ügyvezetést sikeres női vállalkozóknál, azonban ezekről a témákról nincs szó. Ennek a generációnak a feladata új mintákat generálni, amelyekhez mások kapcsolódni tudnak.
Ő most a jó rendszerekben, jól átgondolt keretrendszerekben, sztenderdekben látja a megoldást, ami a személyes jelenléte nélkül is tudja segíteni a kollégáit abban, hogy ugyanolyan minőségű munkát végezzen a cég.
„A szellemiséget és a protokollokat kell meghatározni, ami nélkülem is működik.”