A Post-it, a Facebook lájk gombja és a Sony Play Station mind legendás példák, amelyek alátámasztották az intrapreneur-ök, vagyis „belső vállalkozók” erejébe és fontosságába vetett hitet. Bár úgy tűnik, hogy egyetlen szuperhős alkalmazott sem képes egyedül biztosítani egy cég innovációját, az effajta gondolkodásmódra azért érdemes figyelmet fordítani.
Furcsán hangzik arra biztatni egy vállalkozás vezetőjét, hogy vállalkozói mentalitású embereket vegyen maga mellé. Mert ugye „két dudás egy csárdában”… Ha azonban elkezdjük sorolni a vállalkozói kulcskompetenciákat (tudatosság, önbizalom, kezdeményezőkészség, kockázatvállalási hajlandóság, problémamegoldás), valójában egy átlagos álláshirdetésben megfogalmazott elvárások is lehetnének.
Minden cégnek szüksége lenne eredményorientált, önálló, felelősségteljes alkalmazottakra, a kisebb vállalkozásoknak pedig pláne. Egy kis cég esetében akár a túlélés múlhat azon, hogy minden kolléga pontosan lássa a saját feladata fontosságát és a felelősséget, hogy azt a lehető legjobban végezze el. Akár úgy, hogy legalábbis kezdeményezi a legjobb munkához szükséges fejlesztéseket, változtatásokat. Ha úgy fogalmazunk, hogy olyan emberek kellenek, akik nem büntetésként élik meg a munkaidőt és nem a munkaköri leírásukat próbálgatva igyekeznek kibújni minden új feladat alól, hanem látják a fejlesztésekben rejlő közös érdekeket, máris egyértelmű, hogy miről beszélünk. Az igazán jó alkalmazottak, akiket minden cégvezető szeretne a csapatában tudni, nem zsoldosként, hanem hódítóként (vagy legalább honvédőként) szeretnek magukra tekinteni, így kiemelt szerepük lehet az innovációs folyamatokban.
Kép:Pexels
Vállalkozót a csapatba?
Az intrapreneur fogalmát az 1980-as években alkották meg és kezdték népszerűsíteni azon cégek körében, amelyek szerették volna kissé felpörgetni a belső innovációt. Az alkalmazottakat azzal kecsegtették, hogy lehetőséget kapnak a kreativitásuk kiélésére és a vállalkozói lét izgalmának megélésére, miközben kisebb kockázatot vállalnak és persze jóval nagyobb erőforrásokhoz férnek hozzá.
A belső vállalkozók a róluk élő kép szerint lázadók, akik nem félnek áttörni a szabályokat és a céges policy ellenében úszni. Bár ez a kép minden bizonnyal vonzó, valójában sajnos úgy tűnik, hogy nem hatékony módja az innováció elősegítésének. Az intrapreneur valójában inkább mítosz, mint valóság – mondja Andrew Corbett, aki több mint 20 éve kutatja ezt a területet nagyvállalatoknál a Babson College-ben.
A tipikus intrapreneur ugyanis valójában kevéssé hasonlít Spencer Silverre, aki a 3M alkalmazottjaként kifejlesztette a Post-it-et. Sokkal gyakrabban olyan, mint Steven Sasson, a Kodak mérnöke, aki feltalálta a hordozható digitális kamerát – amivel a cég nem kezdett semmit, így, most már tudjuk, egy fájdalmas kihagyott lehetőség lett csupán. Sasson példája a kutató szerint egyáltalán nem egyedi, és pontosan mutatja, hogy egy egyetlen – mégoly briliáns – alkalmazott sem képes valósággá tenni egy nagy cégben egy világmegváltó innovációt. Ahhoz, hogy ez működjön, az innovációnak vállalati szintű törekvésnek kell lennie, amit rendszerek, folyamatok és a vállalati kultúra maga is támogat. A siker érdekében muszáj intézményesíteni, folyamattá szervezni ezt a gondolkodásmódot, nem pedig arra számítani, hogy a meglévő struktúrákban működő szuperhősök majd megteszik a magukét.
Magányos harcos helyett jól szervezett haderő
Corbett a Harvard Business Review-n megjelent cikkében hangsúlyozza, az innovációt éppen olyan alapvető üzleti folyamatként kéne azonosítani a cégekben, mint a könyvelést vagy az értékesítést. Ma már senki nem kérdőjelezi meg, hogy a marketing fontos üzleti funkció, és nehéz elképzelni olyan nagyvállalatot, ahol nincs külön erre szakosodott osztály – pedig néhány évtizeddel ezelőtt ez a szakma még nem is létezett. Corbett szerint az innováció esetében valami hasonlóról van szó. Ha a cégeknek folyamatos fejlesztésre/fejlődésre van szüksége, akkor szükségük lesz dedikált szakemberekre is, akik az ötletek mellett végig viszik az inkubáció, fejlesztés, skálázhatóság folyamatait is.
Kép:Unsplash
Ha itt még nem is tartunk átlagosan, azt azért számos cég felismerte, hogy az intrapreneuröknek támogatásra van szüksége. A Regus 2014-es, 98 ország több mint 19 000 üzletemberének részvételével készített kutatásában arra kérték a válaszadókat, hogy azonosítsák az intrapreneur kollégák kinevelésének kulcsát. A magyar cégek több mint fele szerint (53%) az egyik leghatékonyabb módja a belső képzéseknek a képességfejlesztő tréningek, ezt követik a vállalaton belüli kapcsolatépítési és kapcsolattartási funkciók (38%) és a jó kommunikáció a felső vezetéssel (36%). A felmérésből az is kiderült, hogy a magyar üzletemberek 47 százaléka szerint a rugalmas munkavégzés jelent megoldást a belső innováció fellendítésére.
A belső vállalkozónak is kell a közösség
Azt Corbett sem tagadja, hogy a vállalatok legfontosabb (széles értelemben vett) innovációs erőforrását a kollégák jelentik, vagyis az intrapreneur koncepció abban az értelemben működőképes, hogy számít az elkötelezett, a folyamatokat ismerő, és azok hibáit és változtatási lehetőségeit is felismerni képes emberekre. Azonban nem lehet rájuk magányos harcosként tekinteni, akik egyedül mentik meg a vállalatot. Az innovációt előmozdító embereknek éppúgy szervezeti támogatásra, rögzített felelősségekre és ösztönzőkre, sőt, karrierlehetőségekre van szükségük, mint a könyvelőknek vagy HR ügyintézőknek. Felvenni pár tehetséges embert, és bízni a legjobbakban nem biztosítja a cég jövőjét.