Előfordul, hogy nem úgy megy az üzlet, ahogy szeretnénk, ennek a súlyosabb formája, ha veszteséges a működés, esetleg már fizetési nehézség is felmerül a cégnél. Ilyenkor több út áll előttünk, lehet lyukakat tömködni és a túlélésre játszani, illetve szembenézni a problémával és megoldást keresni.
A cégvezetők és tulajdonosok többsége veszteség, illetve fizetési nehézség esetén bízik abban, hogy ez csak átmeneti állapot, hamarosan fellendülés következik be, az elképzelt, vagy addig jól működő üzleti stratégia meghozza az eredményt és helyreáll a gazdálkodás. Aki ezt az utat választja, általában a végsőkig kitart érdemi változtatás nélkül és ezzel gyakran menthetetlen helyzetbe sodorja vállalkozását. Különösen igaz ez a frissen indult vállalkozásokra, illetve azokra a cégekre, amelyek valamilyen nagy volumenű fejlesztést – általában hitelből, illetve pályázati pénzből – hajtottak végre. Pedig az idő nem a nehézségek ellen, hanem azok erősödéséért dolgozik.
A problémákkal általában az tud sikeresen megbirkózni, aki folyamatosan figyelemmel kíséri cége gazdasági mutatóit és a jogszabályi előírások mellett olyan belső szabályzatrendszert alkot, amelyek kifejezetten az adott cégre és működési környezetére van optimalizálva.
Szabályzat? Mire? Ahhoz kicsi az én cégem…
„Pedig minden cégnek kötelező szabályzatokat alkotnia, legalább a könyvvitelre vonatkozóan. Ezeket a könyvelő az általánosságban használt sablonjaiból beemeli és alkalmazza, az ügyvezetésnek nem is kell foglalkoznia vele, megvan és kész. Pedig ha fizetési nehézségek esetén annak a kérdése merül fel, hogy mikortól kell fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet (nem fizetésképtelenség, csak annak veszélye, azaz reálisan fennáll annak a lehetősége, hogy a társaság fizetési kötelezettségeinek nem tud majd határidőben eleget tenni) esetéről beszélni, akkor olyan soha nem hallott fogalmak kerülnek elő, mint a fizetőképességet meghatározó likviditási ráta, vagy likviditási gyorsráta (acid test)” – ismerteti dr. Pajor Dávid ügyvéd. „Máris lényeges lesz, hogy mekkora és milyen készletet tart a cég, a kintlévőségek (követelések) milyen módon kerülnek könyvelésre, ezeket pedig a könyvelő a cég szabályzataival összhangban könyveli.”
Ügyvezető – könyvelő – jogász együttműködése
Ezek a körülmények pedig nem csak a könyvelés és a számok kozmetikázására vonatkoznak, hanem egy esetleges későbbi ügyvezetői felelősség megállapítása, vagy a tag (alapító) korlátlan felelősségének áttörése iránti eljárásban kerülnek vizsgálat alá. Ezen a ponton válik jelentőssé, hogy a társaság szakmai irányítását végző ügyvezetés és a könyvelő mellett szem előtt tartja-e valaki a jogi kérdéseket is. Vizsgálja-e azokat valaki a működés folyamatában, vagy legalábbis jogi szemléletű működési rendszert alakítottak-e ki?
Kép: Pexels
A fizetésképtelenség és az azzal fenyegető helyzet jogi, illetve könyvviteli megítélése ugyanis nagyon nem esik egybe.
„A könyvvitel szempontjából mindaddig nem fenyeget fizetésképtelenség, ameddig a cégben a követelések, tárgyi eszközök, készletek, befektetett eszközök, azaz a könyv szerinti vagyon értéke meghaladja az esedékes kötelezettségek összegét. Ez a szemlélet azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy ezen vagyonból a társaság valóban ki tudja-e majd egyenlíteni a vele szembeni pénzköveteléseket” – magyarázza dr. Pajor Dávid. „Erre a kérdésre a likviditás ad választ, amelynél előkerül annak a kérdése, hogy a készletek mekkora része gyorsan értékesíthető, vagy a kintlévőségek mekkora részéből várható a társasággal szembeni lejáró követelések kielégítését biztosító befolyó pénzeszköz.”
A gondos cégvezető ezekkel a körülményekkel mind tisztában kell, hogy legyen, hogy a cége gazdasági helyzetét folyamatosan értékelni tudja és annak megfelelő lépéseket tegye meg. (Hogy mit tehetsz a még nem végzetessé váló cash-flow problémák ellen, arról itt írtunk bővebben.)
Ha valós a baj
Alkalmankénti fizetési nehézség sok körülmény miatt bekövetkezhet, ezeket értékelni kell, fel lehet rájuk készülni és ártalmatlanítani lehet őket. Akár munkaszervezéssel, akár a fizetések ütemezésével, vagy egyedi megállapodások időben való megkötésével. Azonban amikor mély, vagy hosszan fennálló fizetési nehézség merül fel, abban az esetben komolyabb lépésekre van szükség. Ezeknek a nagy részét akkor már jórészt késő megtenni, amikor valós és konkrét a probléma, de legalábbis sokkal drágább.
A fizetés átütemezése az esedékesség lejárata előtt sokkal egyszerűbb, mint egy fennálló késedelem során. Kevéssé ismert és gyakran félreértelmezett a csődeljárás intézménye, amely fizetési haladékot biztosít a kötelezettségekre arra az időre, amely alatt az adós gazdálkodásának rendszerszintű átalakítása lezajlik. Az ehhez szükséges reorganizációs terv elkészítésére azonban a törvényileg biztosított határidő nem elegendő ahhoz, hogy az valós megoldást eredményezzen. A csődvédelmet össze lehet hozni egy hét alatt, de az ezt követő 180 nap nem lesz elég a reorganizációs tervre és a hitelezők nagy részével való megegyezésre. Előre kell gondolkodni, ahhoz pedig az kell, hogy felismerjük a bajt és szembe merjünk nézni vele.
Kilátástalan a helyzet, itt a vég
Amikor már végképp összecsapnak a hullámok és a hitelezők sem adnak több haladékot, a legoptimistább ügyvezető és tulajdonos is belátja, hogy a felszámolás elkerülhetetlen, akkor követik el a legnagyobb hibákat. A legkisebb baj, ha a lyukak tömködésével próbálnak még levegőhöz jutni és oda fizetnek, aki a legjobban szorongat, mindemellett pedig próbálják a vagyont menteni. Ez az állapot akár hónapokig, évekig is fenntartható, egyre nagyobb rutinnal. Megmentőként bátorít az a körülmény, hogy a felszámolás elrendelése esetén az iratátadási kötelezettség határidőre nem teljesítése, vagy akár teljes elmaradása már nem büntetőjogi kategória a Btk. módosítása óta.
„Csakhogy a korábban a bíróságok által is Szent Grálként védett korlátolt felelősség áttörését már rutin-szerűen végzik a bíróságok, az ügyvezetők felelősségének megállapítása mellett. A felszámoló pedig akár öt évre visszamenőlegesen is megtámadhat szerződéseket és hiába nem lesz iratanyag, mérlegek rendelkezésre fognak állni, mert a NAV nem vár éveket (legfeljebb hónapokat) a kényszertörlés megindításával, ha a mérleg közzététel elmarad. A mérlegekből pedig tetten érhető a vagyon csökkenés, amiért felelőssé tehetők a tagok és az ügyvezető.” – mondja az ügyvéd.
Ha már nem látszik a fény az alagút végén, akkor érdemes felkészülni a felszámolásra, ennek pedig nem a cég továbbértékesítése a módja, hanem hogy rendbe rakunk minden befolyásoló tényezőt, a könyveléstől kezdve a szerződéseken át a járulékfizetéséig. Amellett, hogy nyugodtan tudunk aludni, itt is érvényesül, hogy sokkal olcsóbb, akár kifizetődőbb is előre gondolkodni és megfelelő szakemberrel felkészülni egy felszámolásra.