Senki nem állítja, hogy vállalkozónak lenni könnyű. Az induló cégek jelentős része elbukik, és a sikeres vállalkozóknak is sok munkával és kockázattal kell szembenéznie. Mi visz valakit mégis erre az útra? Nos, sokszor az irracionalitás.
Az induló startupok többsége elbukik, a vállalkozók – hiába a nagyobb szabadság kedvéért vágtak bele – jellemzően többet dolgoznak, mint a saját alkalmazottaik, ráadásul kockázatot is kell vállalniuk. Az alapvető közgazdasági modellek szerint ezt azért teszik, mert a haszon eloszlása a piaci szereplők között objektív módon megismerhető – vagyis tudják, hogy mit kapnak majd azért, amit kockáztatnak.
Ha ez tényleg ilyen egyszerű lenne, valószínűleg sokkal többen vállalkoznának, kevesebb lenne a piaci rés és a profitok is jócskán csökkennének számos területen. Valójában a kockázatok sokkal kevésbé kiszámíthatóak, az emberek pedig nem éppen racionális alapon döntenek a vállalkozás mellett – állítja Thomas Åstebro, Holger Herz, Ramana Nanda és Roberto A. Weber a Journal of Economic Perspective-ben megjelent tanulmányukban, amelyben a vállalkozó szellemet meghatározó eddig azonosított tényezőket vizsgálják a behaviorista közgazdaságtan szemszögéből.
Kép:Unsplash
Bár nincs egyetlen típus, akiből biztosan sikeres vállalkozó válik, vannak bizonyos jellemvonások, amelyekkel ha rendelkezel, valószínűleg inkább neked való ez az út.
A fent említett szerzők által hivatkozott kutatások azt mutatják, hogy teljesen racionális alapon nem igazán érné meg vállalkozásba fogni. A cégek többsége bebukik, az induló vállalkozások általában (kevés kivételtől eltekintve) nem hoznak jelentős hasznot. Mégis, mindennek ellenére az USA-ban évente mintegy félmillió ember indít új céget, és a munkavállalók közel 40 százaléka volt már önfoglalkoztató. A KSH legfrissebb elérhető adatai szerint 2018 végén valamivel több, mint 1,7 millió vállalkozás létezett, ami az előző évhez képest növekedést is jelentett.
A szerzők szerint a haszonelvűség, bár többféle kockázatvállalási elv is állhat mögötte, önmagában nem magyarázza a vállalkozóvá válók relatív magas számát (ez persze az USA, Magyarországon szó sincs magas számról – az egyetemistáknak például alig pár százaléka tudja egyáltalán elképzelni, hogy vállalkozó legyen.) Egyszerűen mondva túl sokan lesznek vállalkozók ahhoz képest, hogy mennyire kockázatos a dolog. Magyarázat lehetne, hogy sokan egyszerűen kockázatkeresők – ez azonban nem valószínű, ha megnézzük, miképp hoznak döntéseket az élet egyéb területein. Akkor hát miért vállalkoznak az emberek?
A szerzők a „vállalkozás gyökereit” vizsgáló tanulmányukban a viselkedési (behaviorista) közgazdaságtan szemszögéből próbál válaszokat találni erre. Ez az irányzat a nagyon leegyszerűsítve az irracionális cselekvéseinket vizsgálja.
Tehát, miért is lesz valaki vállalkozó, habár „hivatalosan” nem szólnak mellette racionális indokok? A szerzők tanulmányukban az alábbi válaszokat azonosították.
-
Túlzott magabiztosság
Ez általában a körülményekre, a piaci viszonyokra vonatkozik: a vállalkozó túlzottan pozitívan ítéli meg egy ötlet, projekt, termék piaci sikerének esélyét és saját teljesítményének életképességét a fogyasztóközpontú, kereslet-vezérelt piacon. Egy 2009-es vizsgálat szerint ötször több amerikai vállalkozók hisz abban, hogy 10 millió dolláros éves bevételre tesz szert, mint amennyinek ez végül sikerül.
-
Túlzott önbecsülés
Vagyis az, hogy hajlamosak vagyunk magunkat a valósnál magasabbra helyezni a piaci hierarchiában, túlbecsüljük képességeinket a riválisokéhoz képest. Úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgokban biztosan jobbak vagyunk másoknál. Ez abból, hogy úgy döntsünk, belevágunk valami kockázatosban, kifejezetten hasznos torzítás.
-
Optimizmus
A vállalkozáshoz szükség van optimizmusra, főként olyan helyzetekben, amelyek fölött a vállalkozónak nincs kontrollja. Az optimista vállalkozó magasra becsüli a révbe érés valószínűségét és alacsonynak látja a bukás esélyét. Érthető, miért szükséges tulajdonság, ugyanakkor érdekes, hogy az optimisták (legalábbis a nagy árbevételű cégek esetében) átlagosan kevesebb bevételt termelnek a pesszimistáknál. Hiszen nézőpontjuk miatt hajlamosabbak nagyobb kockázatokat is vállalni.
Mindezek alapján úgy tűnhet, hogy a vállalkozókat tévhitek késztetik az üzlet beindítására. Ha így van, miért nem mennek vissza az első kudarcok után alkalmazottnak? Mert nem a meggazdagodás vágya sarkallja őket cégalapításra.
-
Önállóság & értékteremtés
Fontosabb nekik, hogy mások ne szólhassanak bele a munkájukba és a saját szájízük szerint dönthessenek mindenben. A szabadság, az önellátás és az önállóság iránti vágy és a belső küldetéstudat érvényesítése a kulcsfontosságú, valamint a boldogság, a saját ötlet piacra vitele felett érzett büszkeség és a változatos munkatapasztalat keresése. Világnézetüknek, életfilozófiájuknak fontos eleme, hogy értéket akarnak teremteni a társadalom számára, tevékenységükkel jobbá tenni a világot. Számukra mindez önmagában is értékes dolog, nemcsak az üzleti haszonhoz vezető eszköz.
A fentiek értéke nehezen számszerűsíthető, egy 2011-es kutatás szerint azonban az értékük felérhet a vállalkozó háztartásában keletkező éves bevétel 16-22 százalékával. Vagyis inkább ennyivel kevesebbet keresnek, de ragaszkodnak az említett előnyökhöz.
Akik ilyen megfontolásból építik nagy erőkkel a saját cégüket, azok számára rendszerint nem a növekedés a legfontosabb, és jellemzően nem is a nagy növekedést produkáló szektorokban utaznak a tanulmány szerint. Többségük szolgáltató, ügyvéd, könyvelő, szerelő, ingatlanügynök, akik inkább a saját képességeiket fordítják pénzre, mintsem egy dinamikusan fejlődő szervezet agytrösztjének készségeit.
-
Mintakövetés
A társadalmi környezet, az elődök/szülők, a példaképek és a kortársak viselkedése mind befolyásolhatja viselkedésünket. Egy dán kutatás szerint nagyobb a vállalkozók aránya azok között, akiknek legalább egy közvetlen munkatársa tevékenykedett már vállalkozóként. Az ilyen kollégák közelsége annak esélyét is csökkenti, hogy az ember olyan céget indítson, ami aztán bedől.
Az egyetemisták vállalkozási hajlandóságát vizsgáló GUESSS kutatás eredményei is mutatják a családi hatást: azok között, akiknek a szülei vállalkozók, többen éreznek indíttatást, hogy kövessék őket.
-
Innováció & amit hoz
A túlzottan magabiztos vállalkozók kevésbé hajlamosak arra, hogy utánozzák a társaikat. Szeretnek új dolgokat kitalálni, innoválni. A technológiai áttörések azonban gyakran pont a feltalálónak és első befektetőiknek hozzák a legkevesebb hasznot. A találmányok valódi anyagi haszonélvezői kutatások szerint leginkább a később létrejövő versenytársak, akik az addigra már „kicsiszolt” innovációt értékesítik. Ha viszont az újdonságok így vagy úgy, de eljutnak a társadalom szélesebb rétegeihez, és az innovációból származó előny 90 százalékban náluk csapódik le. Vagyis a hatás jó eséllyel nagy, még ha az anyagi haszon nem is az.
-
Saját szakállamra játszom
A Zürichi Egyetem egyik kísérletében két lehetősége volt az alanyoknak: vagy ők maguk vagy a társuk válaszolnak a kérdésekre és ettől függően kapnak jutalmat. A többség saját szakállára játszott. Ha már elrontok valamit, rontsam el én! Ez a hozzáállás hajthatja a vállalkozó szellemet is. Bárhogy is lesz, legalább én döntsek róla!
Amikor az emberek másnak adták át a gyeplőt és a másik személy rosszul lépett, a felhatalmazó rettentően bánta, hogy nem tartotta meg a döntés jogát. A vállalkozóvá válást tehát a megbánástól való ódzkodás (regret aversion) is indokolja.
A sikert a fentiekkel adják
Beszéltünk túlzott (?) magabiztosságról, csalóka érzékelésről, de mindemellett fontos hangsúlyozni, hogy az emberiség leggazdagabb 20 százalékának körében a legtöbb a vállalkozó, a top 5 százalékban pedig egészen magas az arányuk. Vagyis a kockázatkeresés és túlzott magabiztosság inspirációként is szolgálhat.