2019 tavaszán harmadik alkalommal hirdette meg közös üzleti tervezés kurzusát a BGE Budapest LAB és a MOME. Az egymást nem ismerő, más egyetemről, más karokról, különböző szakokról érkező hallgatók vegyes csoportokban dolgoztak egy-egy problémán négy intenzív napon keresztül.
Az „Collab – Üzleti terv egy hét alatt” kurzus célja, hogy a résztvevő hallgatók valós projekten dolgozva szerezzenek gyakorlati tapasztalatot abban, milyen folyamatokkal, gondolkodással lehet megalapozni a sikeres vállalkozást, közben megismerve a design thinking és az üzleti modell vászon módszerek alapjait. Az egyhetes kurzus során emellett fejlődik a csapatmunka készség, a kommunikáció, illetve a prezentációs készségek is. És persze, ahogy a hallgatók visszajelzései igazolják, a sok-sok tanulás mellett izgalmas és szórakoztató program is az intenzív hét.
Alább egy, a 2019-es tavaszi Collab – Üzleti terv egy hét alatt kurzuson résztvevő személyes beszámolóját olvashatják. Jó szórakozást!
1. nap
Az első nap reggelén álmos szemmel, félszeg mosollyal vizsgálgatjuk egymást. Rövid bemutatkozás után kezdődik is a közös munka. Kis csapatokba osztva ülünk le a papíroktól, írószerektől és rágcsálnivalótól roskadozó asztalokhoz. Az első feladatunk kiválasztani azt a problémát, amivel a következő négy napban dolgozunk majd.
Ezután a design thinking segít a választott témánkat kívül-belül, alul-felül megismerni, brainstorminggal, a célközönséget modellezni hivatott perszónákkal és sok más módszerrel, eszközzel.
Az időzítő folyton ketyeg, villámgyorsan kell adaptálnunk az összes új kihívást, mind ismeretlen, inspiráló, és vigyáznunk kell, mert minden mindennel összefügg a gondolatmenetben.
Öt, mindeddig vadidegen ember azonnal fejest ugrik a választott témájába, mindmapet rajzolunk, kérdéseket teszünk fel – amelyeket aztán meg is válaszolunk maguknak. A legvadabbnak tűnő ötleteinket sem vetjük el, és bizonyos időközönként néhány mondatban – kritikáért cserébe – számot is adunk arról, hol tartunk épp.
Gyorsan telik az idő, és a falon sokasodnak a színes post-itek. Az alapproblémából hamarosan egy üzleti ötlet alapkoncepciója bontakozik ki. A legnehezebb talán az, hogy a problémát tartsuk a fókuszban, és ne máris a konkrét megoldás-javaslatainkat tökéletesítgessük — hiszen eddig a stációig még hosszú az út. Igyekszünk tartani magunkat ahhoz, hogy minél pontosabban meghatározzuk azt az igényt, amelyre mi választ kínálhatunk. Ez pedig nehéz, öt ember sokszor hatfelé is indulna, különböző személyiségek, világnézetek, prioritások, ízlések találkozása érzékeny pontokat is felszínre hozhat, és ezeken bizony túl kell tudni lépni, hogy ne vesztegessük azt a kevés időt, ami a rendelkezésünkre áll.
A nap végére mindenki kimerülten áll az utolsó feladat előtt: egy asztalnyi kacatból válogathatunk kedvünkre, hogy aztán ezek segítségével vizualizáljuk a koncepciónkat és mutassuk be, mire jutottunk a nap során. Meglepően kreatív és látványos kreációk születnek, a magyarázatok és az erre kapott reflexiók pedig még így, kimerülten is tovább lendítik a gondolatfolyamokat. Lesz min törni a fejünket holnap is.
2. nap
Már ismerősökként köszöntjük egymást. Mindenki egy fokkal fáradtabban érkezik, mint kedden, elszállt az első nap újszerűsége, megmaradt a feladat. Minden csapatnak fel kell vennie a fonalat, a tegnap esti modellek még az asztalokon — és többen szembesülnek azzal, hogy hiába a hátunk mögött álló egész napos gondolkodás-ötletelés, a koncepció most sehogy sem állja meg a helyét.
Újabb lepedőnyi papírlapot kapunk, amely tele van instrukcióval, és lépésekre bontva vezet végig az üzleti terv megalapozásának legfontosabb lépésein, átgondolni való kérdésein. A teremben fáradhatatlanul keringő tanárok újra és újra nekünk szegezik a kérdést: kinek, milyen problémáját szeretnétek megoldani? Milyen eszközzel (termékkel, szolgáltatással) tennétek ezt meg? Kik egészen pontosan azok, akiknek a problémájára ti úgy hiszitek, élhető, élvezhető megoldást találtatok? Ezekből a kérdésekből pedig csak további kérdések következnek: kik azok, akik szintén a problémára reagálva, versenytársként vannak jelen a piacon? Milyen módon akarjuk elérni a közönségünket? Milyen csatornákon értékesítenénk az általunk megformált terméket vagy szolgáltatást, hogy az üzleti tervünk valóban működő üzletté is válhasson? Mindez csak néhány a legalapvetőbb kérdések közül, amelyekre pedig nem is gondolnánk, milyen nehéz kielégítő választ adni.
Így hát a szerda délelőtt folyamán, alapprobléma újravizsgálása során több csapat is úgy döntött, teljesen átformálja, mondhatni a nulláról kezdi a koncepcióját. Ehhez nagy erő kell, hiszen egy lendületes első nap után nehéz ráébredni, hogy mindazt, amit eddig csináltunk, félre kell söpörnünk, hogy helyet adjunk valami olyasminek, amelyben éppolyan bizonytalanok vagyunk, mint amennyire biztosan tudjuk, az előző ötletünk nem életképes.
Mégis, az idő múltával egyre erőteljesebben körvonalazódnak az ötletek, mindinkább terv-szerűvé válnak. A nap több pontján is megállunk, hogy elmondjuk, eddig mire jutottunk. És jön a kritika is hideget-meleget kapunk, egymásra reflektálunk, javítgatunk-igazítunk, és eközben észre sem vesszük, hogy mennyire valóságosnak éljük meg az egészet.
Felelősséget érzünk az iránt, amit kitaláltunk, elköteleződünk iránta, foggal-körömmel védjük, és igyekszünk minden részletét minél precízebben kidolgozni, hogy a következő „nyílt körben” már relevánsabban, érthetőbben prezentálhassuk.
3. nap
Ahogy fejlődik az ötlet, egy szempillantás alatt eljutunk odáig, hogyan leszünk majd nagyon gazdagok, aztán gyorsan le is hűtjük a kedélyeket. Valós eshetőségekkel kell számolnunk — honnan és mennyi pénzt remélhetünk, mikor és miért hajlandó fizetni a fogyasztó, mit hogyan árazzunk, hány potenciális vevővel számoljunk. Elképesztően nehéz ezt reálisan átlátni, jobb híján saját tapasztalatokból és spontán eszközölt piackutatásokból kell következtetéseket levonnunk.
Talán a mai nap a holtpont energia szempontjából, de ezt nagyszerűen ellensúlyozza az, hogy a csapatok mostanra viszonylag összekovácsolódtak. A folyamatokat szinte már saját, körkörösen folyó lendületük viszi előre — a kiscsoportok meghatározzák a csapatokon belüli kulcsszerepeket, a szükséges külső partnereket és erőforrásokat is. Beszélünk arról, mit jelentene számunkra a siker, és ezt hogyan, milyen számokkal mérhetnénk, előrevetítjük a vállalkozás várt fejlődését is.
Egyre több mondat a papíron, egyre szilárdabb lábakon áll az ötlet, egyre fogy az idő. Minden csapat túllépett a krízisen, mindenki kimerülten és izgatottan konstatálja, hogy lassan elérkezik a nap vége.
Mielőtt hazamennénk, három percben kell elmondanunk mindent – de tényleg mindent –, amit eddig összeraktunk. Mindez alapján pedig az identitásunkat, egyetlen mondatot kell megfogalmaznunk: ez az, ami az egész ötlet lelkét, lényegét, valóságos formáját foglalja magába, nem csoda hát, hogy legalább húsz percet vesz igénybe, míg mindenki elégedett vele.
4. nap
Erre a napra a kurzus átköltözik a BGE Berzsenyi utcai campusára. Hét ágra süt a nap, mindenki elegáns, mindenki vibrál, mindenki készülődik. Nem is kell semmit mondani, mert az összes csapat megfeszített menetben készül arra, amikor, alig néhány óra múlva nem több, mint 7+1 percben prezentálnunk kell három nap munkáját.
Ez a nap arról szól, hogyan öntjük a nagy gonddal tervezgetett megannyi részletet prezentálható formába.
Ez talán az eddigi legnehezebb feladat — elmondani azt, aminek már minden betűjével tisztában vagyunk, hiszen ezzel kelünk és fekszünk három napja, négy olyan embernek, aki most hall róla életében először.
Úgy, hogy semmit ne hagyjunk ki, ami fontos.
Izgulni sincs időnk, csak dolgozunk, közben beszélgetünk, nevetünk, mert észre sem vettük, és az éjt nappallá tevő munka során a csapatunkat egyre szorosabb szálak fűzik egymáshoz. A közös feszültség, büszkeség, gondolkodás, az a képesség, ami újra és újra hozzásegített minket, hogy dűlőre jussunk egy-egy konfliktusban, mind egy-egy ilyen szál. És amikor 13:50-kor beülünk a terembe, ahol már minden készen áll a kezdéshez, biztatóan nézünk egymásra: ebben együtt vagyunk benne, és ezt jó tudni. Számíthatunk arra, hogy ez mindannyiunknak ugyanolyan fontos.
És kezdődik. A zsűri az első sorban ül, dizájnerek, közgazdászok, vállalkozók. Négy értő, kíváncsi, szakmai és emberi szemszögből is látó ember elé járul a huszonöt ember, akik kedden reggel kilenckor még egymás nevét sem tudták, péntek délutánra pedig mind jobbnál jobb közös üzleti tervekkel büszkélkedhetnek.
Hallhatunk az Álomutazásról, akik egy utazási irodaként mutatkoznak be — náluk az utazni vágyó, de spórolni képtelen diákok ledolgozott diákmunka-órákkal fizethetnek álmaik utazásáért. Ezután az Ambulancia mutatkozik be, akik szépséghibás, emiatt az eredeti megrendelőjük által visszautasított gyümölcsöket dolgoznának fel, hogy azok környezetbarát csomagolásban szörpként és lekvárként születhessenek újjá. A KarriEra személyre szabott, többlépcsős karriertanácsadási szolgáltatást nyújtana vidéki fiataloknak, akiknek igény szerint gyakorlati tapasztalatot és készségfejlesztést is kínálnának. A Randimúzeum szolgáltatásával az első randik jellegzetes tünetét, a randiparát igyekszik megszüntetni: múzeumbelépőkkel együtt megvásárolható, aktív, vicces feladatokkal fűszerezett kérdéscsomagokat ajánlanak a randizó fiataloknak, hogy így könnyebb legyen az ismerkedés. A Gyere haza, haza! küldetése pedig, költöztető cég lévén a kliensek dolgainak elszállítása, de extrákkal: a költözés negatív élményeit kiküszöbölendő, az előzetesen felmért igények alapján a lakást teljesen lakhatóvá rendeznék, így adnák át a megrendelőnek.
Minden csapat egy-egy percben a csoportdinamikáról is beszámol, amely mondhatni egyöntetűen pozitív, sok értéket hordozó folyamatnak bizonyult.
A zsűri visszajelzései után méltó lezárást kap a hét: nagy körbe ülünk, és mindenki elmondhatja azt a pár mondatot, amit a legfontosabbnak tart megemlíteni a kurzus kapcsán. A lelkes és hálás visszajelzések csak tovább növelik azt a felszabadult örömet, ami most bennünk van. A legvégén megtapsoljuk egymást, a fiúk segítenek pakolni, lassan hazaindulunk. Egy hét – vagyis négy nap – alatt megalapoztunk egy komplett üzleti tervet. Közben pedig rengeteget tanultunk a csoportmunkáról, a kitartásról, az alázatról, a kritikus gondolkodásról, és még sok más dologról, ami nem csak a vállalkozáshoz szükséges, hanem valójában magához az élethez.
Szerző: Lázár Fruzsina